Utcanév-változtatási kezdeményezésem


.

Tisztelt Olvasó!

.

Honlapomon az Ispotályról írott anyagom végén már utaltam rá, az Ispotály templom tornyának helyét megjelölő emlékoszlop avatásán is megemlítettem, hogy ismét viselhetné az egykori Ispotály neves személyiségeinek nevét néhány utcánk.

Erre vonatkozó kezdeményezésem olvasható a továbbiakban:

.

Először bemutatom azt a térképrészletet, melyre következő beadványomban hivatkozom. A Debrecen MJV. Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes Adattára anyagából való, a DEBRECEN SZAB. KIR. VÁROS SZABÁLYOZÁSI TÉRKÉPE, mely 1930. május hóban készült. Ennek részletén láthatjuk a megnevezett utcákat:

.

Ispotaly_tersege

.

A következő levéllel kerestem meg Debrecen város polgármesterét, mellékeltem hozzá a Kistemplomi-Ispotályi Egyházközség támogató levelét. Bízom abban, hogy a polgármester és a képviselők is hozzám hasonlóan gondolkodnak. Ha így lesz, akkor ismét közterület viselheti az egykori Ispotály intézmények alapítója, és egyik lelkésze nevét. Úgy legyen!

.

Beadvanyom_honlapraEgyhaz_tamogatas_honlapra

.

Amennyiben kezdeményezésemnek bármilyen eredménye lesz, itt olvasható majd.

.

Köszönöm érdeklődését!

.

Debrecen, 2015. október 9.

.

vitéz Csizmadia József

.

 .

Tisztelt Olvasó!

.

Fenti beadványommal kapcsolatos fejleményekről akarom most tájékoztatni az érdeklődőket.

Én egy szürke állampolgárként úgy gondoltam, hogy eljuttatom kezdeményezésemet az Önkormányzathoz, bekerül abba az általam ismeretlen folyamatba, ahol kezébe kerül az illetékeseknek, mindenki aki ez ügyben megszólalhat, véleményt mondhat. Kapok majd erről értesítést, netán megkeresnek, hogy részletesebben adjam elő érveimet az utcanév-változtatás mellett, és a folyamat végén bízva abban, hogy ez az ügy nemcsak számomra fontos, a Közgyűlés elé kerül és elfogadják azt.

És ezen a ponton kell leszállnom az álmodozás felhőiből, mert a földön a valóságban ez mégsem így alakult, hanem a számomra több ponton elfogadhatatlan, szerintem érdektelenségből vagy hanyagságból feléből-harmadából sem így történt, mint ahogyan én azt az előbbiek szerint elképzeltem. Következő gondolataim végére kiderül, hogy hogyan:

.

Városunk hagyományainak ápolása ügyében hosszú ideig foglalkoztatott, és most már évekre tehető az egykori Ispotály, és történetének kutatása, mint arra bevezetőmben utaltam.

.
Úgy gondolom, hogy az az intézmény, mely évszázadokon keresztül, pontosan 415 évig, amikor a II. világháború alatt 1944. június 2-án agyon bombázták, megérdemli, hogy méltó módon emlékezzünk rá, emlékezzünk az alapítójára. Ezért is szenteltem igen sokat erre a témára honlapomon, ezért is örülök annak, hogy a jelenlegi Ispotály lakópark tulajdonosai hozzájárultak ahhoz, hogy az egykori Ispotály templomtornyának helyét a református egyház finanszírozásával egy emlékoszloppal megjelöljük 2015 szeptemberben.

Ennek szellemében fogalmaztam meg ez irányú kezdeményezésemet 2015. október 5-én írott levelemben, mely fentebb olvasható. Ebben a “Névtelen” utcának is nevet javasoltam. Levelemet, a Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség támogató levelével együtt személyesen adtam le a polgármester titkárságon 2015. október 9-én. Legnagyobb meglepetésemre, erre eddig semmilyen választ, reakciót, már hónapok óta nem kaptam.

Lehet, hogy ósdi az én elméletem, hogy erre azért 30 napon belül legalább egy fél mondatot, vagy bármit illett volna elküldeni nekem, mint kezdeményezőnek, de ezt nem érdemeltem ki. Nem volt ez egyedülálló az utóbbi időben, mert egy másik beadványomat több mint egy év elteltével ugyancsak válasz nélkül hagyott a hivatal. Honlapom ezzel kapcsolatos bejegyzésében foglalkozom ezzel. Igaz, akkor még “csak” fél éve nem kaptam választ beadványomra. Tisztelettel jelzem a hivatalnak, hogy még mindig várom, de az egy másik téma. Visszatérek a mostanihoz.

Nem is ez a bajom,  hanem az, hogy teljesen véletlenül akadtam rá az Önkormányzat honlapján a következő, 2016. február 25-én tartandó ülésének előterjesztési anyagára, melyben kezdeményezésemet az előterjesztő bizottság kapásból elutasította, idézem:

” IV.

Lakossági kérelem érkezett a 9548/6 hrsz.-ú földterület – Raktár utca – nevének megváltoztatására. A kérelmező indítványozza, hogy a vasútvonal mellett haladó Raktár utca az Ispotály 16. századi alapítójának, Boncz Lászlónak a nevét viselje. A névváltoztatási javaslatot nem támogatom, mivel a jelzett közterület 1927 óta viseli a Raktár utca nevet, amelyet az ott lévő raktártelepekre utalóan kapott. A közismert, a lakosság tudatában régóta megrögzült nevek megváltoztatása ilyen esetekben nem indokolt. “

.

Én két utca nevének megváltoztatását kezdeményeztem. Itt az egyiket elutasították, a másikat meg nem is vették észre, mert a mostani előterjesztésben egyébként több utcáról döntöttek. Miért is a Névtelen utcára vonatkozó javaslatomat kellett volna kihagyni ezekből, ha már egyszer e téma döntésre vár a mostani Közgyűlésen?

.

Tisztelt Olvasó!

Tessék mondani, mi a több? Az 1927 óta mára, és talán soha semmit sem mondó elnevezésű Raktár utca, vagy a 415 évig működött segélyszervezet alapítójának emléke?

Hogyan fordulhat elő, hogy szerintem ilyen hiteltelen szöveggel, kezdeményezésemet érdemi érvelés nélkül, a levelem és az abban hivatkozott honlapom szövege ellenére, kapásból a szemétkosárba dobják? Az az intézmény, mely alapítójára emlékezni kívánok kezdeményezésemmel “csak” 415 évig működött. A barbár légitámadással szakadt vége annak az évszázadokon keresztül, városunk és a református egyház példátlan együttműködésével működő segélyszervezet tevékenységének, melynek emléket kívántunk állítani a már felavatott emlékoszloppal, illetve a Raktár és Névtelen utcák átnevezési kezdeményezésével. Hogyan fordulhat elő, hogy érdemi indoklás nélkül – mert amit írtak az nem érdemi! – ez megtörténhet 2016-ban Debrecen város önkormányzati ülésének előterjesztéseként? Mert az idézett határozati javaslatban leírtak mégsem helytállóak, ha kezdeményezésem szövegét figyelmesen olvassák az előterjesztés előkészítői, a bizottságok tagjai.

Mint ahogyan írtam kezdeményező levelemben, én úgy gondolom, hogy számottevő költség nélkül átnevezhető lenne mindkét utca, lakosságot nem terhelne kiadás, mivel jelenleg sem a Raktár, sem a Névtelen utcára nemigen van bejelentett lakcím, mely megváltoztatása bárkit is költségekbe hajtana. Viszont visszakapnák az utcák nevével az elismerésünket a jelzett neves személyek, melyet “dicső” utódaiktól elvárhatnának.

El vagyok keseredve, amikor e sorokat írom, amikor a kezdeményezésem elutasítása várható, mint ahogyan a határozati javaslatban olvasható. Mert ebben a szakaszban már csak kézfelemelés, és a semmibe tűnt minden próbálkozás.

Szerény kérdésem lenne azért az elutasítók felé: Ismerik-e az egykori Ispotály történetét annyira, hogy ítélkezhessenek felette? Ha nem, akkor milyen alapon utasítják el kapásból, anélkül, hogy megadnák nekem az érveim melletti felszólalást?

Nem várom el véletlenül sem, hogy a döntést előkészítők, az előterjesztők az én honlapomon, az általam “összehordott butaságaim” olvasásával töltsék drága idejüket, de igenis elvárom, ha akár szavazatommal is hivatali székükbe kerültek, azt megfelelő méltósággal foglalják el. Döntésük meghozatala előtt nem ártana körülnézni. Mégis egy 415 évig működő szervezetre való méltó megemlékezést akadályoznak meg! Én ezt sérelmezem.

Hivatkoznak arra, hogy a Raktár utca 1927 óta viseli ezt a nevet. Valóban látható a Raktár utca az 1930-as Borsos-féle várostérképen. Az az utca viszont nem ugyanaz, mint a mostani. Az akkori Raktár utca az Ispotály-teleptől Dél-Keletre haladt. Felhívom a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy a korabeli Ispotályból jelenleg egyetlen épület van meg, a valamikori férfi Ispotály. Attól jóval Dél-Keletre vezetett az 1927-ben elnevezett Raktár utca. A mostani pedig a megmaradt, és jelenleg a vasút területében lévő férfi Ispotály épületétől Észak-Nyugatra van. Ez a mostani Raktár utca egy lényegesen megváltozott nyomvonalon, a korabeli Református Ispotálytelep területén halad. Igen pontosan sikerült beazonosítani, hogy jelenlegi út az egykori templom-épület közepén halad át, mint látható honlapom anyagában az egykori és mai térképek összeillesztéséből. Akkor meg miről beszélünk? Hiteltelen emlegetni az 1927-es állapotokat, melyeket felülírt a történelem. Mostanára lakónegyed van itt, és a távolabb volt raktárak sincsenek sehol. Ezt a térséget “átrendezte” a városunkat ért bombázás. Akkor meg miért hivatkozik az előterjesztő erre? Szerintem azért, mert legkevésbé sem érdekli ez a téma. Egyszerűbb dolga van, ha hivatali hatalmasságként elutasítja, szemétbe dobja kezdeményezésemet, és sok száz, az elmúlt évszázadokon keresztül az Ispotályban tevékenykedő, önzetlen segélyszervezet munkatársának emlékét. Teszik mindezt úgy, hogy a megtartandó nevű Raktár utcán nincs egyetlen utcanév tábla sem, Raktár utca felirattal. Ha ennyire becsben akarják tartani, akkor hogyan van az, hogy nincs ilyen utcanév-tábla évtizedek óta? Nem tudják, meg nem is igen érdekli őket!

Nem gondolja a kezdeményezésem elutasítója, hogy itt valami nincs rendjén?

Mikor járt a helyszínen? Mert én igen sokszor megfordulok ott.

Remélem, a Boncz László utca benne van a védendő utcanevek listájában, melyek az egykori, mára eltűnt utcák neveit tartalmazzák azért, hogy egy új utca elnevezésénél számításba kerülhessenek. Kérdezem, hogy a Boncz László utca elnevezés hol is lehetne aktuálisabb, mint az egykori Ispotály környékén? Ezért is örültem, hogy felállíthattuk az ősz folyamán a templomra emlékező emlékoszlopot, mert eddig arra sem emlékeztetett semmi. Áll az emlékoszlop, szerintem teljesen logikusan következne ebből, hogy a mellette elhaladó utca kapja meg az Ispotály alapítójának nevét. Hogyan jön az ki, hogy a lakópark viseli a nevet (Ispotály lakópark), áll az emlékoszlop, és a mellette vezető utat meg Raktár utcának hívjuk, mely elnevezés mára teljesen okafogyottá vált. Elfogadhatatlan, hogy csak azért nem lehet átnevezni, mert már 89 éve volt errefelé egy ilyen nevű közterület, és ezen kívül nincs a fennmaradás mellett felsorakozó érv. Nem beszélve arról, hogy nem ez az utca volt a régi Raktár utca, ezért alapos tévedésnek, félreértésnek vélem erre hivatkozni.

Nem tudom, mi a valós oka a merev elutasításnak. Amit hiányolok, hogy válaszra sem méltatták beadványomat, pedig abban felajánlottam segítségemet, ha megkeresnek. Még érvelni sem tudtam elgondolásom mellett, mert elvették ennek lehetőségét. Az 1930-as, előbb hivatkozott térképen rajta van, az már a sors visszássága miatt fordulhat elő, hogy az ottani terület mostani kialakítása miatt is, nincs utca azon a helyen, ahol ez volt. De ugyanígy nincs helye az egykor híres Ispotály-i lelkészről Zagyva Imréről elnevezett utcának. Pedig neki is emléket állítottak elődeink, bizonyára nem véletlenül.

.

Tisztelt Olvasó!

Mostanra, remélem megérti, mi a bajom. Többek között az a hivatali arrogancia, mely elmulasztott értesíteni engem. Figyelembe kellene venni azt is, hogy e kezdeményezésemet nem egyedül, hanem az egykori Ispotály jogutódjának tekinthető Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség támogatásával adtam be. Őket is arcul csapta az elutasító határozati javaslat előterjesztője. A Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség véleménye is ilyen módon leseperhető? Kérdezném meg a hivatalosságtól, ha lenne rá lehetőségem.

Persze ettől a kérdéstől sem hatódnának meg, mint tapasztalhatjuk.

Az elutasító határozati javaslatot olvasva igyekeztem magam mellé állítani néhány önkormányzati képviselő, akik az utcanév-változtatási beadványomról mit sem hallottak. Kaptam is a kritikát, hogy miért nem szóltam előbb?

Tessék mondani, hogy én állampolgárként honnan ismerném az ügymenetet? Honnan is feltételeztem volna, hogy nem kerül mindenki elé, akit érdekelhet. Nem kerül kezébe a döntést hozó képviselőknek.

Véletlenül sem gondoltam, hogy az eredményes ügyintézés érdekében “Maczukához”, egy általam feltételezett nevű, a hivatali rangsorban legalább 118. helyen álló ügyintézőhöz kellene elsősorban fordulni hízelgő bókokkal, széles vigyorral. Mert ha ő megkapja az aktuális levélkupacot, a hozzám hasonló kezdeményezésekkel, attól függ, hogy milyen napja van, még végig sem olvassa, hanem kapásból elutasítja magában. Nem veszi fel a javaslatok listájára, és onnantól kezdve a további fórumokon már elő sem kerül a beadvány és annak indoklása, melléklete. További előkészítők elfogadják a “Maczuka” által összeállítottakat, ha nincsenek képben. A következő fórumok tagjai, akik semmit sem tudnak az előzményekről, végigmegy még a bizottságokon is úgy, hogy valaki is megkérdőjelezné az elutasítás okát. Ezt követően már csak egy lépés a Közgyűlés, ahol a szavazógépezetnek már fogalma sincs, hogy miről kellene szavazni, de döntenek, hiszen megtehetik, mert felhatalmazást kaptak tőlünk.

Alátámaszthatja fentieket az is, hogy ugyanabba a levelemben én a Névtelen utca elnevezésére is javaslatot tettem, de az már be sem került a határozati javaslatba még elutasítás szinten sem. Talán végig sem olvasta “Maczuka” beadványomat. Arra meg aztán hiába is keresném a választ, hogy kezdeményezésem beadása óta, 2015 október 9-e óta semmilyen visszajelzést sem kaptam. Teljesen együgyű vagyok én amikor arra gondolok, hogy megkeresnek azzal, hogy netán kiegészítsem kezdeményezésemet, érvelhessek mellette. “Maczuka” nem kíváncsi rám. Így jártam.

Írom előbbi gondolataimat szigorúan magánvéleményként, fenntartva a tévedés lehetőségét, de az eredményt látva erre a folyamatra kell következtetnem.

.

Megoldás keresésemnek, amikor eső után kerestem a köpönyeget, azért volt annyi haszna, hogy kaptam a tippet, hogy állampolgári jogon kérhetek a Közgyűlésen felszólalási lehetőséget három percben, ha időben leadom ez irányú kérelmemet és a felszólalásom szövegét a polgármesteri titkárságon.

Leadtam.

Megjelentem a Közgyűlésen és vártam soromra, amikor a “22. Közterületek elnevezése” napirendi pont következett. Már-már majdnem nem kaptam szót, mivel a Közgyűlést levezető polgármester nem tudott felszólalási szándékomról. Az alpolgármesternek szerencsémre a délelőtt folyamán jeleztem, hogy milyen ügyben vagyok itt, és ő szólt erről ekkor, ülés közben a polgármesternek, hogy van lakossági felszólalási igény. Végül megtalálták ez irányú kérelmemet. Szót kaptam, és a következő szöveget mondhattam el, visszafogottan szóba sem hozva azt, hogy választ sem kaptam eddig beadványomra, meg a többit, amit előbb azért ide leírtam. Három percembe nem fért több, meg aztán viselkednem is illett.

.

img310

.

Szövegem után a polgármester megkérdezte, hogy van-e hozzászólás? Csodálkoztam, hogy nem volt, még azok sem álltak mellém, akik erről korábban biztosítottak.

Polgármester úr válaszában elmondta, hogy e témára még később visszatérünk.

.

Ebben bízom, meglátjuk mi lesz!

.

Debrecen, 2016 február 26.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

.

Előzőekben hiányoltam a rég beadott utcanév-változtatásra szóló kezdeményezésemre való polgármesteri választ.

Megkaptam!

Most megkaptam, de nemigen lehet rá büszke a levél írója, legyen az a polgármester, vagy valamely megbízottja. Ki kellett takarnom az aláírását, nehogy mindenféle indokokkal megtámadjanak, de a kitakart aláírás véleményem szerint nem a polgármesteré.

Kár, hogy azt kell feltételeznem, hogy utcanév-változtatási kezdeményezésem, annak Kistemplomi-Ispotályi Egyházközség támogató levelét gondos kezek nem engedték a polgármester kezeibe.

Ez a válsz lényegében azonos a februári Közgyűlés előterjesztésében olvashatókkal. Mint ahogyan akkor sem, ezúttal sem vették figyelembe sem a beadáskor leírt, sem a Közgyűlésen elmondott érveimet kezdeményezésem mellett.

Nem értem, hogy miért ragaszkodnak döntéshozóink görcsösen a mára teljesen kiüresedett Raktár utca nevéhez, amikor a mostani véletlenül sem azon a nyomvonalon halad, mint az eredeti. Teljesen más utca a mostani, túl azon, hogy, ha ennyire nagy becsben tartják, akkor miért nincs egyetlen ócska utcanévtábla sehol ezen az utcán? Nem gondolják, hogy ezért is hiteltelen érvelésük?

Nem veszik figyelembe kezdeményezésem lényegét, hogy én egy lebombázásáig 415 éven keresztül működő segélyszervezet alapítójára és egyik lelkészére kívántam emlékezni. Többször felajánlottam a felelős döntés meghozatalához segítségemet, de süket fülekre talált. Nem voltak rám kíváncsiak, de kérik, hogy megértéssel fogadjam a levelükben leírtakat.

Értem én, hogy a polgármesternek nincs ideje minden apró üggyel foglalkozni. Azt is elfogadom, hogy “leadja” azokat munkatársainak. Azt viszont rosszallom, hogy a helyette intézkedő ilyen nagy ívben lekezeli a szóban forgó kezdeményezésemet. Még csak új érveket sem tud felhozni amivel el lehetne fogadni levelét. Már-már arra kell gondolnom, hogy fogalma sincs az egykori Ispotály jelentőségéről, viszontagságairól, küzdelmeiről a szegények támogatása érdekében az egyház és a város évszázadokon folyt kitartó munkájáról. Elődeink, akik ezt annak idején azzal ismerték el, hogy utcákat neveztek el e meghatározó személyiségekről, bizonyára nem véletlenül. Mostani utódaik, jelenlegi városvezetésünk megtagadja kezdeményezésem elutasításával, elődei intézkedését azzal az indokkal, hogy 1927 óta viseli nevét a Raktár utca, a másikra, meg nincs jogszabály, – mely a válaszban olvashatók szerint egy teljesen más utcácska, mint amire én gondoltam – mint írja a kiolvashatatlan aláírású hivatalnok.

Úgy vélem, hogy városunk polgármestere még most sem olvasta eredeti beadványomat, melyben pontosan megadtam kezdeményezésemet alátámasztó anyagomat, mely felkutatásán azért én éveken keresztül dolgoztam. Kutattam, mert érdekelt e téma és az sem számított, hogy én ezért egyetlen fillért sem kapok. Mindenkor őseink tisztelete vezetett, és vezet e sorok írásakor is.

Természetesen a Közgyűlés elutasító Határozatát jogkövető állampolgárként tiszteletben kell tartom, tudomásul kell vennem, de ezt az indoklást, ezt a választ nem fogadom el! Azért mert a következő levéllel egyszerűen semmibe vették az egykori Ispotály jeles személyiségeire való emlékezés lehetőségét, mindkét utcanév-változtatási kezdeményezésemet elutasította polgármester úr.

Megválaszolom majd e levelet, mely olvasható majd itt, de most tessék olvasni a polgármester előbb említett levelét!

Polgm_valasza_honlapra

.

Debrecen, 2016. április 24.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

Az előbbiekben olvasható levélre írott válaszomat olvashatja a következőkben:

.

Polgm1_a

Polgm2

Polgm3

Polgm4

Polgm5

Polgm6_a

.

.

Végül kifejezetten hangsúlyozom, hogy előbbi levelemben megfogalmazott magánvéleményemmel nem kívántam senkit megbántani, de az általam elfogadhatatlannak vélt folyamatra akartam felhívni a figyelmet.

.

Várom azért valóban a polgármester, és nem munkatársai véleményét minderről, nem utolsó sorban tisztelettel kíváncsi vagyok arra, hogy kapok-e lehetőséget személyesen érvelni kezdeményezésem mellett.

.

Debrecen, 2016. május 12.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

 

Nem hiszem, hogy az előző levelem hatására – mivel annak leadása után nem sokkal – fordulatot vett utcanév-változtatási kezdeményezésem.

Magam az előbbiekben olvasható polgármesteri levelet értelmezve, miszerint egyértelműen elutasította mindkét utcára vonatkozó kezdeményezésemet úgy gondoltam, hogy e témát lezárták. De nem így történt, hanem, mint egy kalandregényben szokott előfordulni, a cselekmény homlok egyenest ellenkezőjére fordult. Regényekben, filmekben elfogadjuk ezt, de itt azért mégis nem bulvár-izgalmakra vágyunk. Már-már arra gondolok, hogy az önkormányzatunknál nemigen tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.

Tessék csak visszagörgetni az előző polgármesteri levélre, ahol a következők olvashatók:

“… Névtelen utcaként említett, illetőleg a köznyelv által annak minősített, valójában a Salétrom és az Erzsébet utcát összekötő kis köz soha nem volt elnevezve, és erre az ingatlan paraméteri, nyilvántartott adatai és minősítése alapján jelenleg sincs jogszabályi lehetőség. …”

Ezek után olvasom az önkormányzat honlapján a 2016. május 26-i Közgyűlés előterjesztései között a 36. Közterületek elnevezése napirendi pont alatt a következőket. Idézem:

.

“… II.

Lakossági közterület elnevezési kezdeményezések:

1.

Lakossági kezdeményezés érkezett a köztudatban Névtelen utcaként ismert 9520/2 hrsz.-ú L alakú utca elnevezésére. Ugyanakkor a kérelmező arra is javaslatot tett, hogy kerüljön sor közterület elnevezésére Boncz Lászlóról, az Ispotály alapítójáról.

A földrészlet Ék-DNy irányú szakaszát indokolt elnevezni, mivel ez a szakasz nem okoz címváltozást. Az utca javasolt neve az Ispotály alapítójának tiszteletére Boncz László utca
(23. melléklet).

a 9520/2 hrsz.-ú földterület ÉK-DNy irányú szakaszának neve:

Boncz László utca Ispotály-Vargakert, …”

.

Ámulva olvasom és majdnem azt kérdezem, hogy mostanára megváltoztak az ingatlan paraméterei, nyilvántartott adatai, született új jogszabály, de nem gondolnám, hogy erről van szó. Annál inkább az előbb említett jobb, meg bal kéz esetét feltételezem. A mostani előterjesztő hivatalnok nem tud az előbbi polgármesteri levélről, annak tartalmáról. Most akkor az ott leírtak valótlanok az utcácskára vonatkozóan, vagy a mostani előterjesztés szabálytalan?

De nem érdekes, mert, ha nem is abban a formában, mint ahogyan én javasoltam, lesz újból Boncz László utca Debrecenben.

.

Arra gondoltam azért, hogy mégis teszek egy kísérletet egy elfogadhatóbb döntés meghozatala érdekében. Újból háromperces felszólalásra kértem engedélyt és beadtam a polgármesteri titkárságra.

Még azon nyomban ezután a Polgármesteri Hivatal épületében véletlenül találkoztam az egyik önkormányzati képviselővel, aki kezdetektől tudott utcanév-változtatási kezdeményezésemről. Nevezzük Őt most Tanár úrnak, aki a legelső beadványom után így reagált e-mailben írt válaszában:

“… Köszönöm levelét, a javaslatát őszinte szívvel támogatom. …”

Megemlítettem, hogy mi járatban vagyok, mire legnagyobb meglepetésemre indulatosan jegyzi meg, hogy ne nevettessem már ki magam, hogy újból előhozakodom ezzel a témával, örüljek, hogy lesz Boncz László utca! Különben is ez egy előkészítési folyamat eredménye, mely során meg kellett volna beszélni e dolgokat. Hiába hivatkoztam arra, hogy én mindenkor felajánlottam segítségemet egy megalapozott döntés meghozatalához, de engem nem keresett senki ez ügyben. Mire még indulatosabban jegyezte meg, hogy nehogy arra gondoljak már, hogy minden apró-cseprő ügyben majd az önkormányzat felhívja az állampolgárokat!

No ezt megkaptam, könyveltem el magamnak, de a felszólalási kérelmemet beadtam, én már nem állok el attól.

.

Megjelentem a Közgyűlés napján annak szünete előtt a közgyűlési terem előtt. Nemsoká kijött Tanár úr a teremből. Amikor meglátott hűvös eleganciával üdvözölt és ment dolgát intézni.

.

Szünet következett.

.

Kijöttek az ülésteremből a képviselők, köztük a másik két képviselő is, akik elejétől fogva tudtak utcanév-változtatási kezdeményezésemről. Nevezzük most Őket Igazgató úrnak, és Cégvezető úrnak, kik Tanár úrral együtt csak fantázianevek. Nincs köztük beosztásbéli függőség. Sem Igazgató, sem Cégvezető úr nem tudta, hogy mi járatban vagyok ismét. Elmondtam nekik, hogy én szeretném, ha levennék a napirendi pontról a mostani határozati javaslatot kezdeményezésemmel kapcsolatban, elhalasztanák a mostani döntést annak reményében, hogy egy a mostanitól sokkal elfogadhatóbb határozat születhessen. Ha már elzárkózik az önkormányzat a Raktár utca átnevezésétől, akkor a két környéken lévő Névtelen utca elnevezése szerintem elfogadhatóbb lenne jelen áthidaló javaslatommal. Ezt szeretném most elmondani.

Igazgató úr azonnal visszament az ülésterembe a közgyűlést addig vezető alpolgármesterhez és jegyzőhöz. Majd engem is magukhoz hívtak, és elmondtam kérésemet, mire a jegyző azt válaszolta, hogy járható út a mostani javaslatom, de azért mondjam el felszólalásomat a rendelkezésemre álló időben.

Így is történt, amikor már polgármester úr volt a Közgyűlés levezetője. A következőket mondhattam el:

.

img598

.

Ez után polgármester úr megkérdezte a képviselőket, hogy kinek van kérdése, hozzászólása? Egyedül az előbb már említett néven, Tanár úr kért szót.

Felszólalásának lényege az volt, hogy kérte a Közgyűlést, hogy vesse el a felszólalásomban említett javaslatomat. Így is történt, nagyon sajnálom!

Viszont megszavazta a Közgyűlés a napirendi pont szerinti előterjesztést. Ha nem is az én elgondolásom szerint, de kezdeményezésemre mégis lesz Boncz László utca Debrecenben az Ispotály alapítójának tiszteletére.

.

.

További fejlemény az Ispotály alapítójának emléke ügyében, mely kezdeményezés nem tőlem származik. Tőlem teljesen függetlenül született döntés a 2016. június 23-i Közgyűlésen „Debrecen Város Boncz László díja” megalapításáról, a következők szerint:

“… Az emberi erőforrások minisztere által adományozható elismerésekről szóló 49/2012 (XII.15.) EMMI rendelet 2. § (8) bekezdése sorolja fel az emberi erőforrások minisztere által a szociális ágazatban adományozható díjakat, köztük a Szociális Munkáért-díjat is, melynek részletszabályait az 1. melléklet V. fejezet 53. pontja tartalmazza. Látható tehát, hogy országos viszonylatban is indokoltnak tartotta a jogalkotó, hogy a szociális ágazatban dolgozók által végzett kiemelkedő, illetve tartósan magas színvonalú szakmai tevékenység elismerést nyerjen.

A fenti területeken lelkiismeretesen dolgozók és áldozatos munkát kifejtők elismeréseként adományozandó címet javaslom „Debrecen Város Boncz László díja” elnevezéssel alapítani. Boncz László az 1500-as években élő tehetős debreceni polgár volt, aki 1529-ben megalapította az úgynevezett belső ispotályt, melynek épülete a mai Csapó utca és a Dósa nádor tér sarkán volt. Az ispotály a halálát követően, 1553-ban a városra szállt.

Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése a 2016. május 26. napján megtartott ülésén, lakossági kezdeményezésre a közterületek elnevezése tárgyú előterjesztés alapján döntött arról, hogy az Erzsébet és a Salétrom utcák között húzódó, „L” alakú, a köztudatban névtelen utcaként ismert közterületet az Ispotály alapítójának tiszteletére Boncz László utcaként nevezi el. …”

 .

 .

Tisztelt Olvasó!

.

A napokban kaptam meg azt a levelet, mely a polgármester úrnak írott levelemre válaszol. Itt olvasható:

.

Pollgm_masodik_valaszlevele

.

Sajnos továbbra is azt kell gondolnom, hogy a polgármesternek írott levelemet ő nemigen látta. Valamely hivatalnoka válaszolt a fentiekben hatásosnak tűnő, paragrafusokkal megtűzdelt gondolataival, melynek egy mondatrésze kivételével semmi köze az ügyhöz.

Leírja bevezetőjében, hogy ott voltam és felszólaltam a május 26-i közgyűlésen. Még szerencse, hogy emlékeztet rá, mintha azóta elfelejtettem volna.

Szó sincs utcanév-változtatási kezdeményezésemben mindenféle “irányjelző nevek”-ről, vagy azokkal ellentétes gondolatokról. Nem kellene fáradságos munkával keresniük a Zagyva Imréről elnevezendő utcát, csak el kellett volna fogadni az általam leírtakat, elmondottakat. De hiszen hogyan is jött volna ez ki?

Ki kérdőjelezte meg a polgármester és a képviselő-testület illetékességét az előterjesztés napirendre vételében?

Mi köze a választásokról szóló törvénynek az én beadványomhoz? Senkit nem érint javaslatom elfogadása a tekintetében, hogy meg kellene változtatni lakcímbejegyzését. Mindenkor leírtam, elmondtam, de ki figyelt oda? Helyrajzi számok megváltoztatásáról javaslatom esetében szó sincs.

A levél utolsó fél mondata tekinthető érdeminek, a hiányzó Raktár utcai utcanévtáblák pótlásával kapcsolatban. Sajnálom, hogy évtizedek óta ezt nekem kellett észrevenni.

Azt meg különösen nehezményezem, hogy a polgármestertől kért negyedórás személyes elbeszélgetési kérelmem szóba sem került. Igaz, az már levelemben túl volt a fél oldal terjedelmen, mint írtam erről fentiekben.

Ezzel együtt ismételten hangsúlyozom, hogy kezdeményezésemmel senkit nem kívántam megbántani. Ha az általam itt leírtak valakit sértenének, azért elnézést kérek. Nem tettem semmit, nem én találtam ki a fenti történetet, csupán egymás után szedtem azokat.

És lehet rajtam nevetni Tisztelt Tanár Úr!

.

.

Kedves Olvasó!

Érdeklődő figyelme megtisztelő volt számomra. Köszönöm!

.

Debrecen, 2016. június 27.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

.

Tisztelettel üdvözlöm, Kedves Olvasó!

 

Ezúttal szeretném bemutatni azt a csekély eredményt, mely – akár fenti kezdeményezésemre is – megszületett.

Pontosabban fogalmazva előbb kudarcom, a Raktár utca átnevezési javaslatommal kapcsolatban, amikor korábban, a debreceni Közgyűlésen való felszólalásomkor említettem, hogy ott évtizedek óta még egyetlen utcanév jelző tábla sincs.

2016. augusztus 23-án láttam először, hogy új utcanévtáblák kerültek a Raktár utca mindkét végére. Íme az egyik:

dsc_1473

.

Ezt követően több mint három hónap elteltével, a napokban, 2016. november 25-én felkerültek az újonnan elnevezett utcára a Boncz László utca utcanévtáblái.

dsc_1482

.

Kár, hogy véletlenül sem vették figyelembe javaslatomat a döntés előkészítői és a döntéshozók, mert előzőekben olvashatók szerinti megoldás véleményem szerint a mostanitól jobb lett volna.

De van újból Boncz László utca, fotóztam le örömmel az előző fényképen látható táblát. Kesernyés szájízzel, ugyanakkor beletörődve ballagtam tovább a többi táblához:

dsc_1487

.

A táblák igényes kivitelűek, mint városunkban a többiek, melyeken már megjelölték a városrészeket is.

Nem értek én ehhez sem, de feltűnt másik mellett, ennek a táblának a rögzítési módja. Megnéztem hát a túloldalát:

dsc_1501

dsc_1502

.

De gyanítom, hogy a következő tábla rögzítésének tudományáért sem kellett sokat koptatnia az iskolapadot a nagy tudású “szakinak”, feltéve, hogy járt iskolába.

dsc_1495

dsc_1498

dsc_1496

.

És elgondolkodtam. Elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt évszázadokban azért felmenőink máig csodálható értékeket teremtettek városunkban. Építettek legjobb tudásuk szerint, munkájukkal maradandó értékeket alkottak számunkra.

Hogy veszi a bátorságot az a kókler, aki ezt a táblát egy darab dróttal, másikat kötegelővel, a fenti fotókon látható módon odakötötte, hogy meggyalázza ezzel nemcsak a régi szakemberek, de az Ispotály alapítójának nevét, mely intézmény azért 415 éven át állt fenn Debrecenben. Talán állna ma is alapításától számítva 487 éve, ha a II. világháború barbarizmusa nem tünteti el a föld színéről.

Nem szégyelli el magát, hogy nem süllyed el szégyenében, hogy ilyen hánya-veti módon kötözte helyére az Ispotály alapító tiszteletét jelző utcanévtáblákat?

De bizonyára van neki főnöke is, akinek osztoznia kell felelőtlen munkájának következményében! Meg aztán bizonyára nem ingyen csinálta mindezt, van aki munkadíját kifizette. A munkadíj kiutalójának is van főnöke aki éppúgy benne van a “buliba”, mint a többiek. Milyen alapon adtak pénzt, közpénzt, városunk lakóinak pénzéből, ezért az elfogadhatatlan munkáért?

“Remekművük” bizonyára nem kerül majd az előbb említett, városunk évszázados értékei közé!

A magam részéről e módon tudom kifejezni felháborodásomat. E véleményem mellett kitartok mindaddig, amíg ezek így maradnak!

.

Debrecen, 2016. november 27.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

.

Előbbi, a múlt év november végén megfogalmazott befejező gondolataimat némi bizakodással fogalmaztam meg, remélve azt, hogy talán szakszerűen felszerelik majd a szóban forgó új utcanév táblákat, ha lesz ideje a “mestereknek”.

Nem így történt. A kontár munkának meglett az eredménye. Nem kellett sokat várni, hogy az első tábla már leessen a helyéről. Elszakadtak ugyanis azok a műanyag kötegelő szalagok, melyek tartották a nem is olyan nehéz táblát, mely az előző anyag utolsó négy fényképén volt látható.

A közvilágítási oszlopon a jelzőlámpa alá volt akkor kötözve. Most itt a hűlt helye:

.

 

.

Szerencse, hogy volt azért jó érzésű járókelő és nem hagyta, hogy a járművek kereke alá kerüljön a tábla, vagy kidobja valaki a kukába, hanem felvette és az út túl oldalára a kerítés rácsai közé fűzte azt. A következő fénykép két szélén látjuk  bal oldalon az eredetileg felhelyezett utcanévtáblát, jobb oldalon pedig a szemközti oszlopról lesettet.

.

.

Így most a kis utcácska ezen oldalának Erzsébet utcai végén, két utcanévtábla van pár méterre egymáshoz. Ráadásul az utca két oldala két városrészhez tartozik. Hivatalosan ez az oldal a Vargakerthez, míg a másik az Ispotályhoz. Az ide áthozott “Ispotály Boncz László utca” ennek megfelelően most rossz helyen van.

De kit érdekel, mondhatnánk, mint ahogyan nem érdekelte senkit amit erről korábban is leírtam, illetve most kiegészítettem.

Várok azért egy ideig, míg az illetékesek méltóztatnak visszaszerelni, már remélhetőleg szakszerűen a táblát.

Most veszem észre magamon, hogy már megint reménykedem valamiben teljesen feleslegesen. Szegényeknek, mármint akiknek dolga lenne, amiért is kapják “jól megérdemelt” fizetésüket, bizony van dolguk, elfoglaltságuk bőven, sem mint ilyen apróságokkal foglalkozzanak.

Mikor lesz már végre rend? Ha így haladunk, akkor soha!

.

Debrecen, 2017. március 30.

.

vitéz Csizmadia József

 

 

.

.