“KISS ANTAL gyűjteménye”


 

.

Tisztelt Olvasó!

.

A honlapomon látható a címben olvasható felirattal megjelenő fényképekről, azok eredetéről akarom Önt tájékoztatni. Szeretnék ezzel elkerülni minden további félreértést, félre magyarázást, minden egyéb kellemetlenséget.

Mindenkor -és nem csak itt saját honlapomon- törekedtem arra, hogy pontos forrásmegjelölést feltüntessek azokban az esetekben, ha nem az én anyagomról van szó és behatárolható a megjelenő szöveg vagy fotó eredeti szerzője, tulajdonosa. Nem csak azért teszem ezt, mert így tartom helyesnek, de e példával szeretnék mindenkit rávenni arra, hogy pontos forrásmegjelöléssel éljen. Engem is bosszant amikor szerzői jogommal visszaélnek, sajátjukként tüntetik fel azt ami az enyém.

.

Felhívom a Kedves Olvasó figyelmét a levelezőlap nagyságú felvételen látható “KISS ANTAL gyűjteménye” feliratra.

.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan került ez hozzám?

.

Évtizeden keresztül dolgoztunk egy munkahelyen Anti bátyámmal. Nyugdíjba vonulása előtt több mint tíz évig pedig közvetlen egy szervezeti egységben láttunk el diszpécseri munkakört. Amikor ketten voltunk ügyeletben és volt szabadidőnk, igen sokat beszéltünk Debrecen múltjáról. Tehettük, mert mindkettőnket érdekeltek a régi debreceni képeslapok, fényképek. Sokat mesélt gyűjteményéről, azok egyes darabjainak megszerzése körülményeiről.

Elmondta nekem például, hogy hogyan talált rá egy budapesti ócskapiacon az 1944-es városunkat ért bombázásról készült 6×6-os méretű fényképsorozathoz melyet elsőnek nem is vett komolyan. Ránézett és visszatette az árus egyéb ócska cuccai közzé. Pár lépesre elhaladt amikor eszébe jutott, hogy meg kellene jobban nézni, hogy hol készülhettek azok a fényképek? Visszament és elképedve látta, hogy azokat Debrecenben készítették. Megvette az egész kupacot.

Anti bátyám megelégedéssel látta érdeklődésemet és azzal honorálta, hogy odaadta nekem a többnyire képeslapokról készült negatív filmjeiből jó néhányat a mai dátumot figyelembe véve elég régen, 1986. februárjában, hogy készíthetek róluk másolatot. Ezeken a reprókon szerepel a bekeretezett névmegjelölés, hiszen az ő anyagából valók ezek.

A mai digitális világunkban sokan elképzelni sem igen tudják, hogy hogyan készültek a fekete-fehér negatívokról a papírképek. Magam nagyítottam ezeket és hívtam elő a fürdőszobánkban berendezett “fotó laboromban”. A papír megvilágítása, előhívás, fixálás, mosás, szárítás. Színes képek esetében még blikfangosabb volt az eljárás. Aki nem hiszi csak “üsse be” és mindent megtudhat erről is.

Feltűnhet, hogy a fotókon különböző helyeken láthatók a nevére utaló felíratok. Pedig nincs ebben sem semmi titok. Adta hozzá a segédletet, egy kis pausz darabkára tussal megírt címkéjét, amit a nagyításkor a papír exponálása előtt arra a helyre kellett tenni, ahol legkevésbé zavarja majd a témát. Tehát semmi photoshop meg mai csodamicsoda amikkel ma alakíthatjuk igényünk szerint fényképeinket.

Tervem szerint szeretnék majd e fotókból honlapom más anyagában is bemutatni, mert van ezek között olyan is, mely ritkaság számba vehető.

Anti bátyám nyugdíjba ment és azóta meghalt. Családja tudott rólam, érdeklődésemről és 2011-ben ajánlotta nekem megvásárlásra a gyűjteményt, de nem volt rá pénzem, hogy megvegyem. Ezért a család másnak adta azt el.

Mindezt a félreértések elkerülése érdekében jegyeztem meg, mert az ilyen módon 1986-ban nekem adott felvételek azért az enyémek is, függetlenül attól, hogy ezek máshol is megjelenhetnek akár Kiss Antal nevének megjelölésével vagy anélkül is.  Figyelembe vehetjük még azt is, hogy a kis névcímke nem azért készült, hogy azt nekem ideadja, hanem mások is kaphattak e felvételekből ugyanezekkel a felirattal. A felvételek nekem történő átadásától számítva a gyűjtemény eladásáig eltelt azért negyed évszázad. Hiszen most már az új tulajdonosé az eredeti gyűjtemény.

.

Debrecen, 2015. augusztus 29.

.

vitéz Csizmadia József