Katonahőseink emlékére emlékfát ültettünk


Tisztelt Olvasó!

.

Magam úgy gondoltam korábban is, és jelenleg is arra törekszem, hogy tartsuk számon  mindazon, sajnos mostanára a feledés homályába veszendő, hős katonáink emlékét, mely egykor szinte minden családot érintett. Azt hiszem, hogy kevés olyan család lehet, melynek  tagjai közül ne vettek volna részt néhányan akár a háborúkban, vagy ne lettek volna olyan családtagok, akik áldozatai lettek volna egykori világégésnek.

E gondolatok jegyében ajánlom figyelmébe gondolataimat annak reményében, hogy együtt emlékezhessünk.

Debrecenben a Magoss György téren, (előtte Jókai tér, ma Bem tér) álltak azok a fasorok, melyeket 1930.-ban emléktáblákkal jelöltek meg  a Nagy Háborúban elhunyt Hősök emlékére. Fasorok, emléktáblák rég eltűntek, mint ahogyan szinte teljesen elfelejtettük hőseink múlhatatlan emlékét. E hagyományt élesztette újra az 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóalja azzal, hogy 2013. március 14.-én elültette az első fát a korábbi fasorok példáján, az emlékezés gondolatával. Erről olvashatunk a következő címen:

http://www.bocskaidandar.hu/hirek/1685-emlekfa-az-eldoeknek

Én már akkor kezdeményeztem, hogy saját költségemen ültetnék egy fát szintén e gondolatok jegyében, de az akkori időpontban nem tehettem meg, mivel a fa ültetésének engedélyezési eljárása nélkül nem lehet ilyet tenni, Debrecen közterületén. Nagyon megörültem, amikor 2013. május 21.-én saját kezdeményezésem meghallgatásra talált, és elültethettem a mindenkori háborúk hőseire, áldozataira, emlékező hősök fáját. Kezdeményezésemet támogatta egy másik fa elültetésével a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete. Így most két fa, pontosabban két törékeny fácska áll az egykori Közkórház (majd más elnevezés után legutóbb, annak lebontásáig, Bem téri Kórház) bejáratához vezető út két oldalán, a villamoshoz közeli járda mellett.

E fák elültetésekor mondtam el a következőket:

.

Igen Tisztelt Jelenlévők!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

.

A kereszténység felvételének idejében, amikor még kevés kőből épült templom volt, kikeresték a legnagyobb tölgyeket, és azok alatt imádkoztak a régi magyarok. Hősi halottaikat is a nagy fáknak jelentették be, ágaikkal díszítették a hősök sírját.

A fákra bízták hitüket, igazságba vetett reményüket, gyászukat.

Talán így kerülhetett sor ezen a téren annak idején fák ültetésére.

Hősök fája elnevezésű öt fasort művészi kivitelű táblával jelölték meg, az egykori debreceni ezredek világháborúban hősi halált halt elesettjeinek emlékére.

Az emléktáblákat Dobi Oláh István a Fa és Fémipari Szakiskola ismert nevű rajztanára tervezte, és az iskola növendékei készítették el.

Az öt fasorral a következők szerint emlékeztek az elhunyt hősökre.

  • A hármas honvéd ezred hősi halottaira emlékezik,
  • A harminckilences gyalogezred hőseire,
  • A kettes honvéd huszárok hőseinek,
  • A tizenhatos huszárhősök emlékének,
  • Azon ezredek hősi halottai emlékére, melyekben debreceni, illetve hajdúsági katonák haltak hősi halált.

Megemlítem röviden, hogy Nagyapám Doberdónál harcolt több éven keresztül, az első világháborúban. Derék közkatonaként megszerezte a Bronz, Kisezüst, Nagyezüst Vitézségi Érmet. Még nem érte el 30. életévét, amikor hadirokkantként hazakerült. Kitüntetései alapján avatta Őt vitézzé a kormányzó úr. Nagyapám várományosaként kérhettem én is vitézzé avatásomat.

Ugyancsak az isonzói harcokban halt meg annakidején egyik nagybátyám, húszévesen. Másik nagybátyám szintén ilyen fiatalon halt meg az első világháborúban, számunkra máig ismeretlen körülmények között, ismeretlen helyen.

Magam úgy gondoltam, amikor pár évvel ezelőtt eljutottam az Isonzó völgyébe, Doberdó térségébe, és a döbbenet lett úrrá rajtam azon a köveken járva, ahol az első világháborúban sok százezer katona vesztette életét, hogy az ott jellegzetes egyik fa, az európai oszlopos ciprus, tobozából hozok néhányat, hogy itthon elültethessem felmenőink emlékére. Így is tettem, de azok nem keltek ki. Ezért most szakemberek által nevelt, egy darab saját pénzemből vásárolt fa ültetését kezdeményeztem, amihez nagy örömömre csatlakozott a HTBK. szervezete is, egy másik fa finanszírozásával.

Emlékezzünk most mi is kellő tisztelettel az elmúlt háborúk hőseire, áldozataira, a háborúk poklában sínylődő katonáinkra függetlenül attól, hogy mely hadszíntéren voltak kénytelenek harcolni! Emlékezzünk emlékfáink elültetésével a pár éve elhunyt katonáinkra éppúgy, mint a régmúlt idők hőseire!

1930. május 25.-én majdnem napra pontosan 83 évvel ezelőtt, a tudósítások szerint ezen a téren nyolc-tízezren emlékeztek, magas rangú állami vezetők, magas rangú katonák, a város vezetői jelenlétében. Jelen volt többek között Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, vitéz Sipos Árpád altábornagy vegyesdandár parancsnok, dr. Hadházy Zsigmond főispán, dr. Vásáry István polgármester, dr. Csánky Benjámin egyetemi rektor, és számos társadalmi vezető egyéniség. Debrecenieknek talán érdekes lehet, hogy ugyanezen a napon avatták fel a Déri Múzeumot is.

Visszatérve mai szerény ünnepségünkre, szomorúság tölt el, hogy itt, most csak néhányan vagyunk, pedig kevés család lehet, akiket nem érintettek az elmúlt háborúk harcoló, netán elesett katonáik révén.

Köszönöm Önöknek, hogy eljöttek. Köszönöm mindazoknak, akik e faültetésben bárminemű módon segítségemre voltak!

Ültessük el a Hősök fáit felmenőink örök emlékére, bízva abban, hogy ezek megerősödve, évtizedek múlva is hirdethetik majd eredeti gondolatainkat! 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

.

Debrecen, 2013. május 21.

.

vitéz Csizmadia József a HTBK. tagja

.

Fentiekről összeállítás található még az alábbi helyeken:

http://bocskaidandar.hu/htbk/hirek/1770-megkezddoett-a-hsoek-hete-

http://www.bocskai-konyvtar.hu/web/bocskai-dandar/hosok-faja

http://www.honvedelem.hu/cikk/38149

.

Forrásként használtam a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár-ban őrzött, a Debreceni Újság 1930. május 27. mikrofilmen olvasható lapszámát, Bécsiné Kléri Ágota a Könyvtár munkatársának, és Papp József   Kós Károly és Podmaniczky-díjas helytörténész, a Debrecen MJV Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes Adattára vezetőjének segítségével.

.

.

Kedves Olvasó!

.

A napokban volt négy éve, hogy elültettük az előzőekben bemutatott fákat. Igyekeztünk azokat gondozni. Rendszeresen hordtunk vizet, a nyári időszakban akár hetenként kétszer is a lakásunktól több mint 5 km-re lévő fák öntözésére. Alkalmanként 55 liter vizet vittünk a két fára, de úgy gondolom, hogy megérte. Itt bemutatom, hogy hogyan néznek ki jelenleg fáink.

Ültetéskor a 230 cm-es fa mára 370 cm-re nőtt.

.

Valószínű, hogy jobb talajba került a másik fa, mely az ültetés idején 220 cm-es volt. Mostanára elérte az 5 m-es magasságot.

.

Debrecen, 2017. május 25.

.

vitéz Csizmadia József