Honvédhuszár, vagy Lovassági laktanya


Honvédhuszár-laktanya, máshol olvasható elnevezéssel, Lovassági laktanya, mely a 2-es huszárok laktanyája volt egykor a mai Széchenyi és Nyugati utcák sarkán.

A 2-esek korukban jelentős hadisikereket értek el. Hőseik megérdemlik a Rájuk való emlékezést. Hőstetteik könyveket tölthetnek meg, de én itt most nem ezekről akarnék gondolatokat megosztani, mert számos helyen tőlem erre sokkal hivatottabbak írtak már.

Én inkább arról a laktanyáról, melyben szolgáltak szeretném olyan információkra felhívni az érdeklődők figyelmét, mely adalék lehet mai olvasónak Velük kapcsolatosan.

Igyekeztem minden olyan információt megismerni, mely rendelkezésünkre állhat manapság. Ennek ellenére akad néhány ismeretlen részlet. Ilyen többek között, hogy mikor épült ez a laktanya. Az építésre vonatkozóan csak egyetlen szerződést találtam, nevezetesen a később bemutatásra kerülő X. Markotányos és fegyvermester épület építési szerződését, mely a többi épülettől később épülhetett. Ezzel kapcsolatos részletek az épület fényképe alatt olvashatók.

Akadt a kezembe egy 1882-es térkép, mely jelöli a Lovassági laktanya közelében -de nem ott- a Honvéd gyalog laktanyát. A későbbi laktanya helyén még egy kocsmát rajzoltak. 2

1182_es_terkep_reszlet

Ebből következtetem, hogy 1882. után, és 1893. előtt épülhetett. Korabeli iratokban olvashatjuk ugyanis,1  hogy a város 1893. január 3.-án adta át a laktanyát a honvédség részére 25 évre. Innen gondolom, hogy ez alatt a tizenegy év alatt épülhetett.

Az alábbi, 1929-es, saját tulajdonomban lévő debreceni térkép-részleten látható a M. kir. honvéd huszárlaktanya.

Lovassagi_lakt

A következő korabeli fénykép amit én kaptam, mutatja a Lovassági laktanya ma is meglévő Nyugati utcai épületeit. 3

Honved-lov-laktanya

Érdekessége a fenti képnek, hogy a bal szélén a távolban látható az Ispotály templom. A laktanya és a templom között szinte nem volt még semmi.

E laktanyáról kaptam igen értékes anyagot a bevezetőmben említett Mikrofilmtárból. Rendelkezésükre áll több egykori tervrajz, szöveges ismertetők, korabeli szerződések és sok más eredeti dokumentum. Ebből mutatom itt be a Lovassági laktanya térrajzának két változatát.1

DSCF9033a

hrajz_0005

Megfigyelhetjük, hogy ez a két tervrajz sem egyforma. A másodikon már látható egy újabb istálló épülete, mely máig megvan a jelenlegi Kürtös utca felőli kerítés mellett.

Örvendetes, hogy, ha a nagyobb épületeket vesszük figyelembe, akkor két nagyobb és egy kisebb épület kivételével a többi jelenleg is megvan. A nagyobbak közé sorolom a VI. Patkoló kovácsműhelyt és a VII. Fogda fürdő és őrépületet, melyek eltűntek. A kisebb közé az V. Betegló istállót, és nem számítottam az eltűntek közé például a ló fürdetőt, a trágya tárolót, meg hasonlókat.

Az évszázados épületek között járva, nehezen vehető tudomásul, hogy azok kárára változott a látvány. Több helyen átalakítások, hozzáépítések történtek már-már véleményem szerint teljesen átgondolatlanul.

DSC_2990

Ugyanakkor azt is el kell itt mondani, hogy az általam elképzelt debreceni katonai vonatkozású ingatlanokról szóló sorozatban, melynek első része ez a mostani, lesz azért több olyan egykori katonai ingatlan, melyeknek mostanára egyetlen téglája sincs már meg! Ehhez képest rondán, jelentősen megváltoztatott külsővel, némely épület évtizedek óta kihasználatlanul, de a Lovassági laktanya épületei azért megvannak.

.

Ezek után megkísérlem sorra venni a tervrajzokon látható épületeket1, mai fényképeimmel, a következők szerint:

I. Törzsépület

DSC_3005

Meglátszik azért az “idő vasfoga” ezen az épületen is. Ha jól emlékszem, legalább húsz éve hirdetik hasznosításra.

DSC_3129 DSC_3136

Az egykori parancsnoki épület az udvar felőli oldalról így néz ki ma:

DSC_3062

II. Legénységi épület

A Nyugati utca felől, mely épület jelenlegi ablakaira később még visszatérek.

DSC_3003a

És a legénységi épület az udvarról nézve.

DSC_3060 DSC_3061 DSC_3069

III. Istálló épület

Ez az épület látható az egykori laktanya Nyugati utca sarkán, és a Széchenyi út felőli oldalán.1

DSC_2991a

Az én diákkori emlékeimben ez az épület midig egy mogorva koszos épületnek tűnt. Az üvegezett ablakok elé apró lyukú dróthálót szereltek fel, emiatt meg az üvegeket soha nem tudták takarítani. Mindig sötét koszosnak emlékszem rá. Csak később tudtam meg, hogy itt volt az egykori kis-Göcs gépműhelye. Talán ezért is, biztonságból kellett a drótháló. Mindezek ellenére úgy koszosan is, de egységet képezett a laktanya többi épületével. Hasonlítani tudnám azt a mostani legénységi épület utcai frontjához, amit előbb említettem, hogy visszatérek majd rá. Láthatjuk, hogy a legénységi épület minden utcai ablaka egyforma, itt az épület egységét nem bontották meg. Nem tették véglegesen tönkre úgy, mint a Széchenyi utca felőli oldalon, ahol kiszedték az ablakok egy részét, néhol összenyitották azokat, össze-vissza bejáratokat vágtak mellőzve minden egységet.

A volt istálló mai képe az udvarról:

DSC_3072DSC_3066DSC_3067DSC_3068

IV. Fedett lovarda épület

Ebben működik jelenleg egy élelmiszer-áruház.

DSC_3083a DSC_3088

A lovardáról jut eszembe, hogy annakidején az 1800-as évek utolsó évtizedeiben tudomásom szerint négy ilyen épületet építettek elődeink Debrecenben, mindet egy-egy laktanya területére. Biztosan tudjuk, hogy ezekből három ma is megvan. E sorozatomban mindegyikre kitérek majd.

Elcsodálkozom néha, amikor ezeket a régi hatalmas épületeket és nemcsak a lovardákat, hanem a többi, abban az időszakban épült épületeket látom, hogy minden szegénységük ellenére mégis módos emberek voltak felmenőink. Manapság nekünk némelyikének a fenntartása, felújítása gondot okoz.

VIII. Raktár épület

DSC_3041DSC_3043 DSC_3045

Ezt a “régi raktár” épületet az 1947 évi június hó 9-én kelt jegyzőkönyv szerint a hiányosságok rögzítésével egy időben átveszi a “Debreczeni Földművesszövetkezet és a Hajduvármegyei Földművesszövetkezet … “ 1

Megállapíthatjuk az 1940-es végén történt átadásokról szóló jegyzőkönyvekből, hogy a laktanya épületeinek többsége igen hiányos. A padlástér padlózata több helyről eltűnt. Olvasható a jegyzőkönyvekben olyan megállapítás is, hogy a tetőszerkezet fagerendáit egyszerűen elfűrészelték és elvitték. E miatt néhol a tetőszerkezet megrogyott. De nem kímélték az épületek vasajtóit sem, azok is sok helyen hiányoznak. Írom ezeket egykori jegyzőkönyveket olvasva. 1

IX. Istálló épület

DSC_3032a DSC_3058

X. Markotányos és fegyvermester épület

DSC_3027a DSC_3028a DSC_3036 DSC_3037

A bevezetőmben említettem, hogy azt feltételezem, hogy az előző épület 1897. július 10-i építési szerződését találhattam meg. 2 A bizonytalanságom abból adódik, hogy a szöveg melletti épületrajz nagyjából megegyezik ezzel az épülettel. Mérete közel azonos., de más adat, vagy jelölés nincs a rajzon.

A szerződés szövegéből egy részlet a következőkben, melyből következtethetünk azért erre az épületre, mivel a Lovassági laktanya területén nem volt másik ugyanilyen épület. Sem alaprajzban, sem méretben. 2

” Építési szerződés a 2-ik honvédhuszárezred laktanya telepén emelendő fegyverraktár felépítésére.” …

… “Társvállalkozók tartoznak a felvállalt munkához oly erővel fogni, hogy az általuk létesítendő épület teljesen elkészítve 1897. Szeptember hó 1. napján rendeltetésének átadható legyen.” …

Gondoljunk csak bele, hogy alig több mint másfél hónap alatt kellett felépíteniük a vállalkozóknak ezt az épületet.

XI. Vizsgálati fogház (volt istálló) épület

 Az épület mai képe a Nyugati utcáról:

DSC_3013 DSC_3017

Fotói az udvarról nézve:

DSC_3026 DSC_3033

XII. Katonai törvényszék és ügyészség épület (volt XII. sz. legénységi épület)

DSC_3007a DSC_3015a

Ugyanez az épület az udvarról nézve:


DSC_3025

XIV. Kocsiszín épület

DSC_3019a

XXVIII. Istálló épület

Ez az, az épület amelyik a bevezetőmben bemutatott két térrajz közül csak a másodikon látható, a mai Kürtös utca felőli oldalon.

DSC_3914 DSC_3915

Ugyanez az épület belülről, a laktanya udvarról nézve:

DSC_3916

.

Az épületek ismertetése után, különös tekintettel hívom fel a figyelmet a laktanyáról itt írottak elején bemutatott laktanya épületeinek elrendezési rajzain látható, a rajzok majdnem közepén, attól kissé balra kis négyszögletes, XXVI. sorszámmal megjelölt Hősök emlékoszlopára.

A 2. honvédhuszárok emlékművéről a következő feljegyzést olvashatjuk: 5

“A legendáshírű 2. honvéd huszárok emlékét szerény műkőoszlop hirdeti a Széchenyi-út elején lévő huszárlaktanya udvarán. Az emlékoszlop magas, lépcsős alapzaton álló obeliszkszerű építmény. Oldalába az elesett tisztek és legénység nevét vésték. Talpazatán keresztbe tett kard csákóval. Az oszlop homlokzatán az ég felé nyúló kard két oldalán ez a felirat:

PRO PÁTRIA

1914-1918

1924 szeptember 21-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor volt az egyszerű, de sokatmondó emlékmű ünnepélyes leleplezése.” 2

.

Közel-múltunk történetét tovább kutattam, és találtam az alábbiakat:

A “DEBRECZENI UJSÁG” 1924. szeptember 21. lapszáma a következők szerint ír az aznapi emlékoszlop avatásról: 4

 

“Hősöket,

vitéz huszárokat ünnepel ma Debrecen városa: a dicsőséges kettes debreceni huszárokat. Hősi vitézségnek, a kötelességteljesítésnek, a nemzet hősi fiai legszebb erényeinek állított márvány emléket a bajtársi kegyelet, a nemzeti hála, az utókor megbecsülése.

Nagy idők vihara vonult el a nemzet felett. Nagy tetteket várt fiaitól a haza. És a férfiak Debrecen, Hajdúmegye, fiai a hívó szóra szerszámait: a földműves a kaszát, a mesterember a kalapácsot, az író a tollat, kardot ragadott a honiföld megvédésére, a nemzeti becsület tisztaságának felemelésére. Létéért küzdött minden magyar.

Az utókor éles szemű kritikusa nem találhat semmi gáncsot. A Tiszántúl magyarja vagyonát, életét hősiesen adta a hazáért. Nem várt semmit, csak azt, hogy az utókor háláját rójja le azok iránt, akik életüket pecsételték meg honszeretetük, kötelesség tudásuk tiszta zálogát.

Még nem telt el egy emberöltő. Az utókor hálája ott áll márványba öntve. A szerető szülők, a büszke fiak, hősi bajtársak, az érezve szeretni tudó hálás honfiak elzarándokolnak a beszédes emlékoszlophoz s imába, forró óhajba zárják szívük legrejtettebb háláját a harc mezején örökké jobb jövőről, a nagy Magyarországról álmodozó hősök szelleme iránt.

Egy-egy hőseik ők a magyar történelemnek. Dicsőséges gazdag szellemük ott csaponganak most az ünneplők közt. Meglátogatják e napon az élőket, hogy figyelmeztessék őket a nagy tettekre és megkérdezzék: megteszik e ők is kötelességüket a szent haza, egy küzdőnemzet iránt.

A nemzeti hála megbecsüli a közkatonákat, márványba véste nevüket, de megemlékezik a vezérről is e napon.

A második huszárezred vezérét, az ezred apját, a magyar nemzetnek jóban, rosszban vezetőjét, a nemzeti kötelességtudás örökké fénylő csillagát, a nemzeti erények mártírját gróf Tisza Istvánt is ünnepli ma a nemzeti kegyelet.

Férfi volt, magyar férfi. Hős, mint katona. Ezredével, a második huszárezreddel küzdött kemény csatákban. Ha hazája hazaparancsolta, megnem torpanó erélylyel soha nem csökkenő munkával vezette nemzete imbolygó hajóját.

Sorsa a nemzet sorsa volt. Tisza becsületét vérével pecsételte meg. Vérét áldozta e küzdő, e bízó nemzet lobogó oltárán. A nemzet hálás szívvel nyilatkozik meg e nagy férfiú előtt. Egy nemzet járul szelleme elé, sokan olyanok is, akik kiengesztelést kérnek tőle a meg nem értésért.

E kettős ünnep Debrecen népe ünnepe. Ékessé teszi a nemzet vezetőinek zarándok utja. A kettős honvéd huszárok emlékoszlopa a nemzeti erények örökké ragyogó fáklyája.

Tizenhárom tiszt és négyszázötven honvéd huszár emlékét hirdeti ez oszlop. Föléje Tisza István neve fon ragyogó diadémet.

Ti hősök, álmodjatok szépet idegen földön drága hazátok jobb jövője felől. Ti élők tanuljatok a multból dolgozni, tőlük kötelességeitek teljesíteni. Munkátokban pedig termékenyítsen meg benneteket Tisza István nagy szelleme.”

.

Alábbi fényképen látható a 2-es honvédhuszár-hősök emlékoszlopa “A M. KIR. DEBRECENI 2. HONVÉDHUSZÁREZRED TÖRTÉNETE 1869-1918” című könyvből” 4

 

DSCF9248a 

A “DEBRECZENI UJSÁG” 1924. szeptember 23-i lapszáma a következők szerint ír a 2-es huszárok emlékoszlopának avatásáról: 4

.

“Emlékoszlop a háborúban elesett honvéd huszároknak.

Fényes ünnepély a kaszárnyában. – József Ferenc főherceg Debrecenben.

Kettős ünnep zajlott le vasárnap délelőtt a debreceni 2. honvédhuszár laktanyában a külsővásártéren. Míg egyfelől a Tisza emlékbizottság szobát szentelt fel a magyar állam legnagyobb fiának, a kettős honvédhuszárok ezredparancsnokának Tisza Istvánnak, másfelől a leleplezte a laktanya udvarán az ezred hősi halált halt 13 tisztjének a bajtársak kegyeletéből emelt emlékoszlopot.

Az ünnepség a hálás kegyeleti ünnepe volt és a magyar nemzet részvételében olvadt fel.

A kettős honvédhuszárok a vasárnapi fényes ünnepélyre már szombat este megérkezett József Ferenc főherceg fia és kisérete. A Tisza emlék-bizottság részéről báró Hazai Samu volt honvédelmi miniszter és Horánszky Lajos vezetése alatt számosan érkeztek Budapestről.

Az emlékoszlop leleplezése.

Ez alatt a tágas udvar megtelt ünneplő közönséggel.

Az egész helyőrség, a rendőrség egy százada, a leány és fiu cserkészek megjelentek az ünnepségen.

Az emlékmüvet még lepel borította. Mellette jobbra disz tábori sátor állott. Hatalmas négyszög alaku tölgyfa lugas vette körül, melyen sok nemzeti zászló lobogott. A küldöttségek a diszsátor előtt a szoborral szemben helyezkedtek el.

A kormányzó képviselőjének, a honvédség főparancsnokának és József Ferenc főhercegnek érkezését kürtök harsonája jelezte. A katonai zenekar erőteljesen játszotta a Hymnuszt.

Vitéz Nagy Pál báró honvédségi főparancsnok szemlét tartott a kivonult csapatok felett. Aztán a diszsátor előtt helyet foglalt Horváth altábornagy, József Ferenc főherceg, Rakowszky Iván miniszter, Ferjencsik Ottó tábornok mint a honvédelmi miniszter képviselője.

A szobor leleplezési diszbeszédet Ujfalussy Gábor huszárezredes tartott. A bajtársi együttérzés melegsége hatotta át beszédét. A közönséget a hősök emlékének ápolására buzditotta, szólt a szoborhoz, mely nem halott kő, hanem beszédes emlék, buzditotta a jelenlévő katonákat nagy haditettekre. Beszéde végén ágyudörgés közepette lehullott a lepel és előtünt az egyszerü, de impozáns oszlop, felül kard, mely mellé pro patria 1914-18 van vésve.

A kard alatt gróf Tisza István emléke arany betükkel. Ez alatt a 13 hősi halált halt tiszt neve szintén arany betükkel vésve. A mü többi oldalán a hősi halált halt 450 huszár és altiszt neve fekete betükkel.

A szobor alján bronz kard fekszik cserfa koszorun és rajta egy huszár csákó.

A leleplezett emlékmüvet Debrecen város közönsége nevében dr. Magoss György polgármester vette át megőrzés, gondozás és fentartás végett szép beszéd keretében.

A megkoszoruzások sorát vitéz Nagy Pál honvédségi főparancsnok kezdte, amikor a magyar királyi honvédség koszoruját az emlékmüre helyezte.

Ferjenszki Ottó tábornok körletparancsnok a honvédelmi miniszter koszoruját helyezte el.

József Ferenc főherceg, midőn atyja koszoruját letette, igy szólt: Atyám nevében teszem le e koszorut. Ez legyen jelképe atyám szeretetének, hálájának, mely soha el nem fog mulni.

Horánszky Lajos az Országos Tisza Emlékbizottság koszoruját helyezte el e szavakkal: A honszeretet emlékoszlopánál katonák virrasszatok és imátkozzatok.

Dr. Magoss György polgármester a város koszoruját helyezte el e szavakkal – Nem hal meg az, kit el nem temettek. Emlékezzetek!

Pákozdy Sándor alispán Hajduvármegye, Streicher Andor Szatmár-, Ung-, Beregvármegyék koszoruját helyezte el. Fráter Erzsébet a Mansz, hegyközszentimrei Wolff János tábornok a 39-es bajtársak, Tauber őrnagy a 11-es honvédek nevében koszoruzták meg az emlékmüvet.

Koszorut helyeztek még a Tisza szakasz vitézei, Balogh Benjamin nevében és végül Flohr tábornok a 2. honvéd huszárok nevében koszoruzta meg az emlékoszlopot.

Egy pompás diszelvonulás fejezte be a szép hazafias emlékünnepélyt.”

 

A “Debreczen” újság 1924. szeptember 22-i száma a következők szerint számol be az ünnepségről: 4

Érdekessége a következő beszámolónak, hogy nem mindenben egyezik az előző két tudósítással. Az előzőekben nem szerepel vitéz Horthy István tábornok, aki a következő írás szerint jelen volt. Természetesen mostanára nemigen tudjuk kideríteni, hogy hogyan is volt valójában.

.

“Tisza ünnep és a 2-es huszárok hősi halottainak emlékezete.

A Tisza szoba felavatása a laktanyában. – Ragyogó beszédek Tisza- emlékezetéről és a hősi halottakról.

Fényes keretek között zajlott le vasárnap délelőtt Debrecenben a volt 2-es honvédhuszár ezred emlékünnepélye. Az ünnepség egyrészt Tisza István gróf, másrészt az ezred hadi halottai emlékének szólt.

Az ünnepélyre a fővárosból lejöttek vitéz Horthy István tábornok a kormányzó képviseletében, József Ferenc főherceg, szárnysegéde Pintér Elemér százados kiséretében, vitéz báró Nagy Pál tábornok, a honvédség főparancsnoka, báró Hazay Samu volt honvédelmi miniszter, Rakovszky Iván belügyminiszter, báró Perényi Zsigmond nyug. államtitkár.

Jelen voltak még Hegedűs Pál tábornok, Ferjencsik Ottó tábornok, körletparancsnok, Flórh János tábornok, bádoki Soós tábornok, Brechtel hadbíró alezredes katonai ügyészség vezetője, Fömötör József huszárőrnagy, aki az ünnepség rendezését vezette és még sok más törzstiszt és a tisztikar majdnem teljes számmal.

Ott voltak még Giczy Tihamér ker. rendőrfőkapitány, Hadházy Zsigmond Debrecen sz. kir. város főispánja, Magoss György dr. polgármester, és sok más előkelőség.”

.

Az ünnepség a Tisza-szoba felavatásával kezdődött, majd a hősök emlékoszlopának leleplezése következett:

.

“Az elesett hősök emléke.

A kaszárnya udvarán folyt le a hősök emlékoszlopának leleplezési ünnepélye. Ezt megelőzően vitéz Horthy István tábornok díszszemlét tartott a kivonult katonai, rendőr és cserkész csapatok felett, melyek között

különösen felkeltette a figyelmet a női cserkészek szakasza fegyelmezett, mondhatnánk katonás magatartásával.

Tizenegy órakor kezdődött zenés tábori misével az ünnepség. A mise alatt egy zászlóalj háromszor dísztüzet adott.

A misét Hogyor József, a róm. katolikus főgimnázium igazgatója celebrálta segédlettel. A szertartás befejezése után beszédet mondott.

Összejöttünk – ugymond Hogyor – hogy az emlékezés szárnyán lelkünkbe idézzük a közelmult világrengető eseményeiből mindazokat, amelyek gyászkönyek között ugyan de nemzetünknek fényt és legendás dicsőséget szereztek. Itt állunk melletted, te néma kőoszlop, amelyet a bajtársi kegyelet, szeretet és ragaszkodás állított azok számára, akik a régi magyar erényekhez, esküjükhöz és az ezer éves Magyarország hagyományaihoz hiven,

Istenért, Királyért és Hazáért ontották nemes vérüket.

Azután a lepellel letakart emelvény elé lépett Ujfalussy Gábor, huszárezredes, ki magas szárnyalásu emlékbeszédet mondott:

Mindent meg kell tanulnunk ami jó, még ellenségeinktől is, így meg kell tanulnunk, hogy ápoljuk mi is elesett hőseink emlékét. Váljék ez nálunk is olyan kultusszá, ahogy volt ellenségeink gyakorolják.

Beszéde végén lehullott a lepel az emlékműről, melyet három ágyúlövés üdvözölt.

József Ferenc főherceg felállott ekkor helyéről, hosszan, feszesen tisztelgett, harsány vezényszavak a csapatoknak tisztelgést vezényeltek. Az élő hősök tiszteletet adtak a halott bajtársaknak.

Magoss György dr. polgármester a város közönsége nevében megőrzés, gondoskodás és fenntartás végett átvette az emlékművet.

Ünnepélyes ígérettel fogadom – mondta emelkedett hangon – hogy mindaddig hűséggel fogjuk őrízni a hősi halottak emlékét, amíg ennek a városnak földjén egyetlen magyar jár. – Azok a hősök, akiknek emlékét örökre hirdeti ez az oszlop, a hazáért, a magyar igazságért estek el, amely magyar igazság egy volt az isteni igazsággal.

Erős a meggyőződésünk, mint ahogy az 1900 esztendővel megfeszített igazság hamarosan feltámadt, éppenúgy a magyar igazság is ki fog szállani sírjából és eljön a magyar husvét.

– Nincs más feladatunk – fejezte be nagy tetszéstől kisért beszédét – minthogy ezt elősegítsük.

Néhány perc alatt elboritotta a márványoszlopot a koszoruk tömege.

Vitéz báró Nagy Pál tábornok helyezte el az első koszorut a magyar kir. honvédség nevében. Ferjentsik Ottó tábornok, körletparancsnok a honvédelmi miniszter koszoruját tette le.

Utána dr. József Ferenc királyi herceg lépett a virágokkal borított talapzatra.

Leteszem atyám nevében – mondta – atyám hálájának, a ragaszkodás, hűség és szeretet jelének koszoruját. Az ő katonái mind az ő szivének egy-egy érző része voltak.

Ez a nemes ezred minden módon, mindenütt kivette a részét a halálból, az ádozatokból. Fájdalmasan dicsőséges harcok voltak. Gazdag ez az ezred a szenvedésekben. Az áldozatok vérhimzéses palástja borul az ezred dicsőséges multjára. A lovasságnak különösen nehéz volt a helyzete a háboruban, mert nem tanult hozzá. Olyan uj helyzetekbe került, amelyekre soha sem számithatott és mégis rögtön megállta helyét.

A hősi emlékek során gróf Tisza Istvánra kell gondolnunk, az államférfiura, akinek szive és lelke magyar volt. Amikor Tisza Istvánnak, a katonának szive megszakadt ugyanakkor a Tisza folyó is 3 részre szakadt. Tisza István nemcsak a háboruban harcolt, hanem már a békében is háboruskodott, neki már akkor is éreznie kellett a puskapor szagát, ő már akkor is a királyért és nemzetéért harcolt.

Kivánom, hogy ismét magyarrá forrjon össze a Tisza-folyó ezüstpántja, ugy ahogy a halottak emléke és Tisza István nagy szelleme lelkünkkel egybe forrt. (Éljenzés, taps.)

Az ünnepély befejezéséül a katonai és rendőrcsapatok, végül a cserkészfiuk és cserkész lányok diszmenetben elvonultak vitéz Horthy István tábornok előtt.

Délben az Arany Bika disztermében bankett volt. A vendégek délután 5 órakor utaztak vissza Budapestre.”

.

Ezek után meglehetős szomorúsággal kérdezem meg, hogy hol lehet ma ez az emlékoszlop? Ismét idézem dr. Magoss György akkori polgármester szavait, amikor átvette az emlékoszlopot:

“Magoss György dr. polgármester a város közönsége nevében megőrzés, gondoskodás és fenntartás végett átvette az emlékművet.

Ünnepélyes ígérettel fogadom – mondta emelkedett hangon – hogy mindaddig hűséggel fogjuk őrízni a hősi halottak emlékét, amíg ennek a városnak földjén egyetlen magyar jár. – Azok a hősök, akiknek emlékét örökre hirdeti ez az oszlop, a hazáért, a magyar igazságért estek el, amely magyar igazság egy volt az isteni igazsággal.”

.

Polgármester úr fogadalmát felülírta a történelem. Hova tüntették el az emlékoszlopot, vívódom magamban?

Még az is lehet, hogy megásták a sírját, közvetlen egy gödröt ásva az emlékmű mellé és beleborították, majd lefedték földdel. Ha ott van, akkor miért nem keressük meg, miért nem teszünk semmit előkerülése, netán újbóli felállítása érdekében?

.

Végezetül, de nem utolsó sorban a Hősök emlékoszlopa, ha a Nyugati utca felől a kapun benézünk az egykori laktanyaudvarra. A sárga X jelölné helyét.

DSC_3002

DSC_3059

DSC_3055

A laktanyából kifelé nézve ugyancsak a sárga X jelölésem van az emlékoszlop helyén.

DSC_3079 DSC_3048

.

Tisztelt Olvasó!

Köszönöm érdeklődését, türelmét mindahhoz, amit fentebb látott, olvasott. Én ennyiben tudtam hozzájárulni ahhoz, hogy a volt Lovassági laktanya emlékére felhívjam az érdeklődők figyelmét. Még az is lehet, hogy ez az anyag nem teljes, még hibázhattam is valahol, de engem a jó szándék vezérelt fentiek közzétételében.

Várom ugyanakkor a jobbító szándékú észrevételeket írásommal kapcsolatosan.

Ez úttal is megköszönöm a Mikrofilmtár munkatársának, Papp József úrnak azt az anyagot, mely nélkül biztosan nem születhetett volna meg ez az összeállítás. De az alább felsoroltak információi is hozzájárultak az anyag összeállításához. Köszönöm!

Forrás:

1  A Debrecen MJV. Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes Adattára anyagából Papp Józseftől,  Kós Károly és Podmaniczky-díjas helytörténésztől, az Intézmény főmunkatársától kaptam.

2  A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára anyagából.

 A debreceni Déri Múzeum anyagából

4 A debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár anyagából.

5 Kaplonyi György: “Debreceni ércemberek, márványnévjegyek” c. könyve 148. old.

.

Debrecen, 2014. augusztus 20.

.

vitéz Csizmadia József