Hol van Debrecenben első világháborús emlékmű?


Történt a napokban, hogy felhívott telefonon egyik ismerősöm. Ami egyébként nem lenne feltűnő, mert azért szoktunk beszélgetni nemcsak telefonon, de személyesen is. Nem tud arról, hogy e témában itt irkálok mindenfélét, nem adhatott engedélyt nevének nyilvánosságra hozására, maradjunk annyiban, hogy “Cs” tanár úr keresett. De a következőkből kiderülhet, hogy itt és most, nem a mi személyünk a fontos.

Kérdezi tőlem, hogy hol van Debrecenben kifejezetten első világháborús emlékmű?

Kérdése nemcsak azért lepett meg, mert Ő egy diplomás történelem tanár, hanem azért is, mert igen sokat foglalkozik katonai hagyományainkkal.

Alig kapok levegőt kérdése kapcsán a meglepődéstől, mire kiegészíti kérdését azzal a megjegyzéssel, hogy azért engem kérdez meg erről, mert biztos abban, hogy én nem fogom kinevetni. Meg kell itt jegyezni, hogy tőlem sokkal avatottabb e témában, mindig csak tanulok Tőle, amikor hőseinkre való emlékezésről beszélgetünk.

Azért válaszolnom kellene, gondolom, mert akár “vizsgakérdés” is lehetne érdeklődése.

Átfutom ezzel kapcsolatos ismereteimet és válaszolom kapásból, hogy kimondottan olyan emlékmű mely a Nagy Háború minden hadszínterén elhunyt katonáira emlékezne függetlenül attól, hogy mely alakulatnál szolgált, ilyen emlékműről nem tudok Debrecenben.

Természetesen tudom, hogy városunkban is található több első világháborús emléktábla, van néhány emlékmű, akad pár szobor is, de ezek mindegyike valamely kisebb közösség, valamelyik katonai alakulat hőseire emlékezik. Ami egyébként nem baj, követtem el magam is e honlapomon néhány ezzel kapcsolatos írást. De kimondottan minden hősünkre emlékező első világháborús emlékmű, melynél leróhatná az arra “vetemedett” utókor tiszteletét, ilyenről nem tudok városunkban. Lehet, hogy szerencse is, mert nem kell minduntalan karbantartani, koszorúzni, emlékezni, amikor legkisebb gondunk is sokkal fontosabb, mint az értünk vérüket áldozó hősökre emlékezzünk. Sokan e témának felhozásától is kiütést kapnak. Kit érdekel, ne foglalkozzunk a múlttal, csak nézzünk előre, a “dicső” jövőbe. Az, hogy több százezer, talán milliós létszámú katona elődünk vesztette életét, rájuk emlékezni manapság nem igazán módi!?

Említi “Cs” tanár úr, többségében egyetértve válaszommal, hogy mulasztásos törvénysértésként is felfogható talán ez a helyzet. Mert annak idején Debrecen város Közgyűlése Határozatban rögzítette más mellett, a Nagy Háborús emlékművek építését az alábbiak szerint, mely anyagot át is küldte nekem “Cs” tanár úr. 

Határozat 141115_a Határozat 141115_b

De az előző megjegyzést vegye a hivatalosság magánvéleménynek, mert nem kívánunk belebonyolódni semmiféle eljárásba a helyett, hogy az ezzel kapcsolatos méltatlan állapotot oldanák meg “nagyjaink”.

Vénülő nyugdíjasként egyre gyakrabban járunk mostanában a temetőben családtagjaink sírját locsolgatni, meg aztán nem árt szokni a környezetet – szoktam mondani -. Így történt ez ma délelőtt is, miután javasoltam feleségemnek, hogy nézzünk már be a Honvédtemetőbe, majd pedig a Hadifogoly temetőbe. Azért mégis néhány nap múlva lesz száz éve annak, hogy az első szerelvény elindult Debrecenből az első világháború hadszíntereire. Sok ezer fiatal katona hagyta itthon családját, gyermekeit, vagy szerelmét, akikkel nagyon sokan, soha többé nem találkoztak. Ők sokan “csak” meghaltak valamely háború poklában! Kit érdekel ez manapság? Mindegy, hogy annak a háborúnak azért semmi értelme nem volt, sőt, megvetette a következő világégés melegágyát. Bocsánat, hogy így leegyszerűsítem történelmünket, de én azt hiszem, hogy röviden így összefoglalhatom magánvéleményemet.

A debreceni Honvédtemetőben készített mai felvételeim némelyike azért alátámaszthatja írásom keserű hangvételét.

IMGP7703

Természetesen a fenti síremlékkel nem lenne semmi bajom, hiszen az hős katonánknak állít emléket, de az ugyanerről a sírról készült alábbi felvételek azért engem felháborítanak.


IMGP7701IMGP7702 IMGP7705

Igyekszem én megérteni mindenkit, beleértve magasságos hivatalainkat is, meg az elesett, otthonuktól megfosztott hajléktalanokat is, de azért biztos az, hogy pontosan egy elhunyt hős katonánk sírján kell “berendezni” a hajléktalan szállást? Még az is lehet, hogy a “szállásépítő” direkt készítette, ide rendezte be “hangulatos” környezetét, mert abban bízik, hogy valaki, akár én ez úton is, felhívom a közvélemény figyelmét elfogadhatatlan helyzetére. Ha mégis az utóbbi lenne célja, azt akkor sikerült elérnie, de szégyellje magát, szégyelljük magunkat! És az a legkevesebb, hogy tüstént tűnjön el onnan! Hangsúlyozom, hogy nagyon ellenemre van cselekedete, és mélységesen elítélem tettét!

Vannak a közelben német katonai sírok is. Mit szólnak ehhez az esetleg felmenőik sírjához ide látogató németek, akik mostanára talán kibogozhatatlan körülmények között, de mégis itt estek el, és ebben a temetőben nyugszanak? Mit szól az ily módon meggyalázott sírban nyugvó hős katona mostani leszármazottja?

Írtam honlapomon valahol, hogy az olaszok az első világháborús katonai temetőket is, a magyar katonákét is, akik ott, és akkor ellenségeik voltak, rendszeresen gondozzák. Nem volt gaz, szemét. Mi pedig az egyik fontos katonai emlékhelyen a következőket láthatjuk a debreceni Honvédtemetőben, többek között magyar hősök sírjánál, ha egyáltalán kivehető a gazból elhunyt katonáink fejköve.

IMGP7674

IMGP7675 IMGP7676 IMGP7697 IMGP7698 IMGP7706 IMGP7711

Itt, ebben a temetőben a gaz “csak” fél-lábszárig ér, van ettől rosszabb is! Nehezen találjuk azért a gazzal benőtt fejköveket, néha meg is botlunk bennük. De mi legalább odamentünk “botladozni”.

Találjuk itt egyes vélemények szerint a 2. honvéd huszárezred emlékművét1, mely felfogható első világháborús emlékműnek is, de ez mégis “csak” egy alakulat hőseire emlékezik. Más források viszont nem erősítik meg, sőt cáfolják, hogy ez az emlékoszlop lett volna az az emlékoszlop, mely eredetileg a mostanára Debrecen belvárosának számító területen, a 2-es huszárok egykori laktanyájának udvarán, a Széchenyi és Nyugati utcák sarkán, a mai Gépipari Technikummal szembeni egykor laktanyaudvaron állt. E területen megmaradt néhány épületben működött később a “kis Göcs”, majd egy kötöttárugyár részlege, ma pedig gyógyszertár, orvosi rendelő és különböző üzletek vannak itt.

IMGP7677IMGP7678

A 2. honvéd huszárok emlékművéről máshol a következő feljegyzést olvashatjuk:

“A legendáshírű 2. honvéd huszárok emlékét szerény műkőoszlop hirdeti a Széchenyi-út elején lévő huszárlaktanya udvarán. Az emlékoszlop magas, lépcsős alapzaton álló obeliszkszerű építmény. Oldalába az elesett tisztek és legénység nevét vésték. Talpazatán keresztbe tett kard csákóval. Az oszlop homlokzatán az ég felé nyúló kard két oldalán ez a felirat:

PRO PÁTRIA

1914-1918

1924 szeptember 21-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor volt az egyszerű, de sokatmondó emlékmű ünnepélyes leleplezése.” 2

.

A Lovassági laktanyában leleplezett 2-es huszár-hősök emlékoszlopáról bővebben, honlapom másik összeállításában olvashat.

.

Láthatunk még itt több igen rossz állapotú síremlékeket a következők szerint:

IMGP7682IMGP7683IMGP7693IMGP7696

Tisztelettel kérdezem, hogy meddig hagyjuk még e síremlékeket tovább tönkremenni? Függetlenül attól, hogy ez a temető Debrecenben a leggondozottabb katonai temető a Köztemető katonasírjai után. Feleségemmel több alkalommal részt vettünk már e temető karbantartásán. Önként mentünk, csak dolgoztunk, és az bosszantott minket, hogy sokkal többen is lehettünk volna, a több mint kétszázezerre mondott debreceni lakosok, “méltó” utódok közül.

Bevezető mondataimra visszatérve talán elmondhatjuk, hogy nincs Debrecenben egy kimondottan első világháborús emlékmű! Mivel a Nagy Háborút követő száz év alatt sem sikerült Debrecen városában állítani egy minden hősre emlékező emlékművet, gyanítom, hogy ezután erre soha többé nem kerül majd sor. A háborút átélő lakosság kihalásával mostanára még az emlékezés szándékát sem láthatjuk, hogy erre meg pénzt áldozna valaki, arról meg szó sem lehet, véleményem szerint.

Ajánlom figyelmébe Kedves Olvasó, az itt látható, ma készült fényképeimet!

,

Forrás:

1  Éles Bulcsú: “Debrecen világháborús emlékművei”

2 Kaplonyi György: “Debreceni ércemberek, márványnévjegyek” c. könyve 148. old.

3  “A VÁROS” című Közigazgatási Közművelődési és Közgazdasági Közlöny 1914. nov. 15-i számában, a 23. füzet 8. oldalán jelent meg, mely egyebek mellett itt olvasható.

.

Debrecen, 2014. július 25.

.

vitéz Csizmadia József