Derékba tört élet, összedőlt, összetört síremlék, mikor szólal meg a lelkiismeret?


Igen tisztelt honlap Látogató!

.

Említem honlapom kezdőlapján, a katonahőseink emlékének ápolásával kapcsolatos gondolataimat. Különös tekintettel arra, hogy jövő évben lesz 100 éve, hogy kirobbant a Nagy Háború, melynek áldozatai megérdemlik, hogy méltó módon emlékezzünk Rájuk.

Igyekszem, hogy a fejlesztés alatt lévő honlapomon minél több ezzel kapcsolatos anyagot adjak közre akkor is, ha még arra is számíthatok, hogy kevés embert érdekelheti manapság az, hogy ilyen régi dolgokkal foglalkozzunk.

Örömmel adom közre azokat a fényképeket melyeken katona-hőseink emlékműveit fényképezhettem, természetesen csak azokat melyeket én láthattam. E kőbe vésett emlékművek csak töredékei a méltó emlékművek sokaságának.

Ugyanakkor nagy szomorúsággal utalok vissza e soraim címére, amikor kutatva szűkebb környezetemben az egykori katonák síremlékei után, tapasztalom azt, hogy Debrecen korabeli háziezredének, a 39. Gyalog Ezred első világháborúban elesett katonáinak sírjai közül több, méltatlan állapotban van. Természetesen nem csak ennek az alakulatnak, hanem másoknak is ugyanilyen siralmas néhány katona sírja.

 

Temetőben járunk, katonasírokat keresünk. Olvassa feleségem a névsort,  nyakamban a fényképezőgép, keresem az elesett katona sírját, nehezen találom, végül megvan. Megdöbbenek!

.

Következőkben látható fényképek önmagukért beszélnek.

.

Alábbi két fényképen a 39. Gyalog Ezred gyalogosának síremléke, aki 1918.-ban 48 éves korában halt meg. Ő az idősebb korosztályból. Íme “síremléke”!

DSCF2210_01 DSCF2211_01

 

Másik hős katona síremléke,  az alábbi fotón aki szintén a 39. Gyalog Ezred gyalogosaként 1918.-ban, 35 évesen vesztette életét.

DSCF2215_01

 

Következő leborult sírkő a 3. Honvéd Gyalogezred gyalogosa 33 évesen, 1915.-ben hunyt el.

DSCF2199_01

 

Az alábbi fénykép több katonánkra emlékezne.

A ledőlt, majd a síremlék többi részéhez visszatámasztott, a kép bal oldalán látható síremlék felirata a 39. Gyalog Ezred gyalogosa, aki 21 éves korában, 1917.-ben hősi halált halt.

A mellette lévő, már csak a földből kikapart fejkő alapja, egy 16. Huszár Ezred huszára nyugszik itt, aki 1917.-ben 26 évesen vesztette életét.

Mellette a sírkőtől a második, a 3. Honvéd Gyalogezred tizedesének a sírhelye, aki 46 éves korában halt meg 1917.-ben – még a rendelkezésünkre álló kimutatások szerint- sírhelyének alapja sem található meg!

DSCF2172_01

 

Szintén annak a kimutatásnak adatai szerint, ami a kezünkbe kerülhetett, kerestük az eltűnt sírhelyet, és találtuk a föld alatt a 7. Honvéd Huszárezred huszárának fejköve alapját, aki 1916.-ban 39 éves korában halt meg. Körülbelül tíz centivel a föld alatt, sem fejkő sem jelzés. Évtizedeken keresztül tapossuk, gyalázzuk emlékét, hogy sírján járkálunk!

Ezt érdemelte, tessék mondani?

Ha nincs a lista kezünkben, akkor továbbra sem tudjuk, hogy egy síron mászkálunk.

DSCF2167_01

 

Megdöbbenek amikor olvassa feleségem a listánkon a következő adatokat, miszerint 18 évesen 1917.-ben  vesztette életét a Hazájáért vívott háborúban, a 16. Huszárezred huszára, akinek a megmaradt töredezett fejkövén csak a keresztneve olvasható.

DSCF1076

 

Végezetül, de nem utolsó sorban, hűen írásom címéhez álljon itt egy hős felmenőnk “síremléke” pontosabban a porban hányódó márványtáblája, ráadásul kettétörve. Szégyellem magam, amikor rádöbbenek, hogy mennyire méltatlanok vagyunk Hozzájuk, amikor Ő 22 éves korában a 39. Gyalogezred gyalogosaként 1915.-ben áldozta fel fiatal életét értünk.

Megérdemeltük, kérdezem ismét kellő tisztelettel?

Amikor még a ráutaló névtáblát is ilyen körülmények között tartjuk.

DSCF2177_01

 

Természetesen azt is elfogadom, hogy a fentiekben látható áldozatok egy részének nem is lehettek leszármazottai, mivel családalapítás előtt haltak hősi halált. Nincsenek, akik családtagként ápolnák sírjukat, azért mégsem ezt érdemlik a dicső utókortól!

Tessék mondani, hogy ezek után mit érdemlünk majd mi utódainktól, ha hős elődeink emlékét a fentiek szerint “ápoljuk”, pontosabban méltatlan körülmények között elhanyagoljuk, a romokban hagyjuk?

És akkor amit előbbiekben láttak, ez csak egy temető, ahol kutakodási szándékkal jártam, Debrecenben.

Minden esetre köszönöm a lehetőséget, hogy oda bejuthattam, az ott talált állapotok nem ennek a temető fenntartójának felelőssége, hanem mindannyiunké, minden temetőben az országhatáron belül, és kívül is, közös a felelősségünk!

Mielőtt bárki is ezek után e temetőt kárhoztatná, nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy évtizedek után, sőt pár év híján egy évszázad után is igen jó eredménnyel találtuk meg hőseink sírhelyét. Sőt, az általunk vitt listát értékes adatokkal tudták kiegészíteni. Tapasztaltuk korábban más helyen azt, hogy távol Debrecentől, hasonló szándékkal érdeklődve egy, a nevezetes Budavári kitörés után pár nappal történt ezredes halálával kapcsolatosan, kaptuk azt a választ, hogy igen, volt itt a temetőnek egy részén nagyon sok katonasír, de azokat mindenféle dokumentálás nélkül ledózeroltatta az akkori helyi “hatalmasság”! Amikor rákérdeztem, hogy látom, hogy erre a temetőrészre most temetkeznek, mi lesz a régi sírokban találtakkal?

Kaptam a választ, hogy ilyenkor kerül sor arra, hogy csontozunk.

Mi az, hogy csontozunk? Kérdeztem vissza!

A talált csontokat összeszedik, és a most temetendő koporsója alá vissza temetjük.

Földbe gyökerezett a lábam döbbenetemben.

Visszatérve eredeti gondolataimhoz. Ebben a debreceni temetőben, ahol most jártunk, és fényképeimet készítettem, nekem nincsenek hozzátartozóim. Még szerencse, mert így nem vádolhat senki elfogultsággal. Nem érhet az a vád, hogy egykori családtagjaim emlékének ápolását kívánnám intézményesíteni mostani gondolataimmal. Azért engedjék meg nekem, hogy hozzám tartozómnak tekintsek minden olyan személyt, az itt leírtakat figyelembe véve, akik az elmúlt háborúk hősei, áldozatai, a kegyetlenségek elszenvedői lettek akaratukon kívül. Őket nem erre a sorsra szülte Édesanyjuk, mégis áldozattá váltak.

Ajánlom figyelmükbe a honlapomon az “Isonzó völgyében, Doberdó térségében jártunk” cím alatti gondolataimat. Az olaszok más nemzetek katonáinak sírját rendszeresen ápolják függetlenül attól, hogy azok ott, az ellenük zajló háborúkban haltak meg. Lehetséges, hogy mi itthon ennyire elhanyagolnánk felmenőink emlékét?

Fentieket figyelem felkeltésnek szántam. E magánvéleményemmel nem kívántam senkit megbántani, mindössze vívódom lelkiismeretemmel, mert megszólalt. Bocsássanak meg érte!

.

Debrecen, 2013. június 30.

.

vitéz Csizmadia József

.

Kedves Olvasó!

.

Fentiek után közel egy hónappal, természetesen nem fejeztük be feleségemmel együtt a további kutatást ebben a temetőben, ami talán dicsekvés nélkül is elmondható, hogy igen eredményes volt. Higgyék el nekünk, hogy nem azért kutattunk, hogy elismerést kapjunk.

Mindenesetre köszönet jár mindazoknak, akik segítették munkánkat, elsősorban e temető gondnokának, aki mindenkor rendelkezésünkre állt. Csak bízom abban, hogy Őt sem fogja majd ezért bántani  senki.

Mi többségében ketten, néha többen, legalább odamentünk, kutattuk hős felmenőink után. Szívesen tettük a siker reményében. Mármint annak reményében, hogy sok évtizedes elmaradásra hívjuk fel mindazok figyelmét akik esetleg ezekről nem tudtak, de tehetnek a jobbítás érdekében.

Ismételten hangsúlyozom, hogy nem ennek a temetőnek fenntartójának felelőssége az itteni állapotok kialakulása!

Engedtessék meg nekem, hogy az előzőeket kiegészítve, mostani kutatásunk alkalmával találtakról beszámoljak röviden:

Az alábbi, az előzőekhez hasonlóan leborult tiszta márvány sírkő, ami felállításakor, az akkori időkben is igen sokba kerülhetett családjának, akik méltó emléket szerettek volna állítani fiatalon, 38 éves korában hősi halált halt KATONÁJUKNAK, most leborulva, csorbulva, a mellette lévő síremléket is összetörve, most így néz ki:

DSCF2406 részlet

Felirata a következő:

DSCF2241 részlet

A leborult sírkő felső részén láthatjuk:

DSCF2405 részlet

A következőkben annak érdekében, hogy ne érhessen minket az a vád, hogy csak a negatív dolgokat hoztam példának, szeretném az alábbiakban, viszonylag jó állapotban lévő síremlékek részleteit is bemutatni.

1848-49.-es (nem tévedés!) honvéd hadnagy, aki nem az akkori harcokban, hanem jóval később, 1905.-ben halt meg 74 éves korában, mint ahogy méltó állapotban álló síremlékének felirata őrzi. Igaz, síremlékén nyomot hagytak a későbbi harcok. Lövedékek okozta sérülések láthatók rajta éppúgy, mint a mellette álló síremlékek többségén is. Az állók megsérültek, amelyeknek “feküdj-öt parancsolt a sors”, legfeljebb összetörtek, de nincs rajtuk golyó ütötte sérülés. Ennek ellenére, golyók nyomaival is, az alábbi felírat önmagáért beszél.

DSCF2434 részlet

Másik, jó állapotban lévő hatalmas sírkő a 39.-es gyalogezred századosára emlékezik  feleségének gondolataival kőbe vésve, visszavonhatatlanul, az alábbiak szerint: (a képre kattintva talán jól olvasható a szöveg)

DSCF2451részlet 2

Legyenek bármennyire is szívszorítóak e felíratok, mi azt szeretnénk, ha hőseinkre méltó módon emlékeznénk. Kutatásaink nem voltak öncélúak, mindenki számára elérhetők, akit érdekel. Mindenkinek, aki akar, vagy tud tenni fenti céljaink elérése érdekében. De azok számára is kellő alázattal ajánlom fenti gondolataimat, akik tenni nem tudnak, de együttérzésükkel támogatnak minket.

Végezetül bocsánatot kérek mindazoktól, akiket fenti magánvéleményemmel esetleg megbántottam volna. Véletlenül sem ez volt a szándékom! Viszont a figyelmet szeretném felhívni közel évszázados mulasztásunkra!

.

Debrecen, 2013. július 25.

.

vitéz Csizmadia József

.

Igen Tisztelt honlap Látogató!

Kedves Olvasó!

.

Az elmúlt öt hónap távlatából, amikor életemben először léptem be annak a temetőnek a kapuján, melyről fentiekben olvashatott, úgy gondolom, hogy kutatómunkánk elérkezett abba a stádiumba, hogy mi már nemigen tudunk ahhoz mást hozzátenni.

Mindenféle dicsekvés nélkül engedje meg, hogy megemlítsem azt amiről gondolataim között olvashat, hogy kaptunk induláskor egy közel hatvan fős listát akikről feltételezhető volt, hogy hősi halált haltak, vagy ebben a temetőben vannak eltemetve egykori katonaként, vagy ismeretlen hadszíntéren hősi halált szenvedettként ki tudja, hogy hol nyugszanak, de itt van síremlékük. Igen sok időt töltöttünk el feleségemmel azzal, hogy megtaláljuk a felsoroltak sírját vagy sírhelyét. Kutatómunkánk eredményeként mostanára az eredeti névsort sikerült több mint száz fővel kiegészíteni, így összeállíthattuk a százhatvan főt meghaladó névsort. Többségükben fiatalemberként szenvedtek hősi halált, majd mindegyikük az első világháborúban.

Ezúttal köszönjük meg azok segítségét, akik tevékenyen segítettek, de azok biztatását is, akik ösztönöztek minket a kutatómunkánk eredményes végzésében. Így fordulhatott elő az, hogy ilyen eredménnyel járhattunk, mely adatokat átadtuk azoknak akik tehetnek többek között azért is, hogy az általam leírt méltatlan állapotok megszüntetésre kerüljenek.

A magunk részéről igen várjuk további lépéseiket mindazoknak akik erre hivatottak!

Kívánunk sok sikert!

.

Debrecen, 2013. november 19.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

A mai hírekben olvastam akár a fenti témával is összefüggésbe hozható, “Méltó módon emlékezhetnek a hősi halottakra Debrecenben” című, a DEHIR hírportálon megjelent cikket.

Bizakodjunk ebben!

.

Debrecen, 2017. június 1.

.

vitéz Csizmadia József