A katonának biztosan a laktanyában van a legjobb helye?


Mikor kaphat eltávozási engedélyt?

.

Szép napos délelőtt, szorgosan készülődöm. “Vasalt” ing, fényesre subickolt bakancs, frissen borotválkozva, rövidre nyírt hajam az elvárás szerint “belőve”, sarkosan felöltözve veszem észre, hogy nadrágom eléggé kitérdelt. Nem csoda, hiszen lehetek már talán ötödik-hatodik gazdája is, mert örököltem azt. Mégsem maradhat ilyen, elő a fésűt élet kell “vasalni” gyorsan, mert kevés az időm. (Aki nem ismeri a vasalásnak ezt a módját, csak annyit, hogy a fésű fogai közé húzzuk a nadrágot az eltűnt élénél, és így szerencsétlenkedünk vele, de hamar megvan.) A pengének nincs olyan éle, mint amilyenre sikerült fésűvel “kivasalni”. Állunk a sorban többen izgatottan, hiszen kihallgatásra jelentkeztünk a katonaságnál, kimaradást, eltávozást, szabadságot akarunk kérni. Parancsnok lép elém, én kérek, Ő nem engedélyezi. Szerettem volna néhány órára a laktanyán kívül egy kis civil levegőt szívni, de nem engedélyezte, ezért bent “szívok”. Bocsi a szleng miatt, de talán ez a legmegfelelőbb kifejezés, és nem is kell megmagyarázni, mindenki megérti. Ébredek fel, amikor megboldogult katonai sztorira emlékezem álmomban több, mint negyvennégy éves távlatból.

Fordulok másik oldalamra, évszámok, események jutnak eszembe, de most már nem tudok elaludni, csak forgolódom.

.

  • 1885-ben megalakul a m. kir. debreceni 3-as honvéd gyalogezred “féldandár” elnevezéssel. Az ezredet alkotó négy zászlóalj, az észak-bihari 46. (állomáshely: Debrecen), a hajdú-szabolcsi 42. (állomáshely: Nagykálló), a nagykunsági 47. (állomáshely: Karcag) és a 45. (állomáshely: Zilah) zászlóalj volt. A megalakulás után rohamos fejlődéssel ért el az ezred a világháborúhoz, mármint az elsőhöz. Stadler István ezredes vezetése alatt indultak el a hős hármasok a hadszíntérre, ahol a 30. (mely adat helytelen, jelezte ezt ismerősöm, valójában a 20.) honvédhadosztály kötelékében harcoltak.
  • 1914. augusztus 24-én futott ki Debrecenből a hármasok vonata. Már öt nap múlva keresztülment a tűzkeresztségen a hős ezred Rohatyin-nál, ahol roppant veszteséget szenvedett.
  • 1914. szeptember 8-12-ig győzelmesen harcolt a komarnoi ütközetben. A kényszerű hátravonulás következtében az ezred a Kárpátokba kényszerül. A megsebesült Stadler ezredes helyett Jancsó Árpád alezredes lett az ezredparancsnok. (Mint későbbi források hírül adják, Ő is hősi halált halt.)
  • 1915. május 4-i gorlicei áttörés, a híres Weretyszov-i és Wislok-Wielki csaták után éppen Prsemysl felé nyomultak előre, amikor megtörtént az olaszok hadüzenete.
  • Az ezredet akkor az olasz határra dobták az Isonzó-völgy elzárására. Innen a Doberdó fennsíkra vezényelték a győzelmes fegyverű hármasokat.
  • 1916. novemberéig mind a nyolc Isonzó-csatában részt vett az ezred.
  • Ezután ismét az orosz,
  • majd 1917. szeptemberében az olasz frontra került. Utolsó ütközetét a Monte-Perlon vívta meg. A hős ezred Csucsánál a székelyekhez csatlakozott.1

És akkor a következőkben a hármas honvéd gyalogezred által felállított 3. debreceni honvéd népfelkelő gyalogezredről is tudnunk kell a következőket!

  • 1914-ben először Szerbiában harcolt, ahol 1914. decemberében bevonult Belgrádba.
  • 1915. novemberében a Száva-menti védőállásokból Doberdóra rendelték ki, ahol hat Isonzo-csatában vett részt.
  • 1915-ben újra Szerbiában harcolt.
  • 1916-ban az orosz hadszíntéren a Brussilow-offenzívában érdemelték ki az ezred tagjai felettes parancsnokuktól a “stochodi oroszlánok” nevet.
  • 1917-ben újra az olasz fronton harcol a népfelkelő ezred, amely a piavei átkelésnél újabb dicsőséget szerzett.1

.

A két testvér-ezred sok dicsőséget szerzett nemzetének, s Debrecennek. Gyanítom, hogy igen kevesen lehetnek, akik az előbb olvasott csaták sorozatát maradéktalanul fel tudná sorolni, anélkül, hogy vissza ne görgetné soraimat, pedig pár perccel ezelőtt olvasta, viszont e katonaezredek végigharcolták e csatákat.

.

Történt hajdan, 1922. október 3-án, hogy Debrecenben, megalakult a Hármas Honvédek Bajtársi Szövetsége. Kezdeményezték akkor, hogy a Péterfia-utcai laktanyával szemben lévő téren, emlékművet állítsanak fel elesett bajtársaik emlékére. Melyet egy szintén volt hármas honvéd, országos nevű szobrász készítene el.

1926. októberében (nem kapkodták el!) a városi közgyűlés határozatot hoz az emlékmű elkészítésére, megalakul a szobor-bizottság, de helyszínként a Petőfi-teret jelölik meg.

Folyik ugyan pénz gyűjtés a szoborra, de annak elkészítése ügyében érdemi előrelépés nem történt.

1937. júliusi közgyűlésen a szobor helyéül a Magoss György-teret jelölik meg. Az akkori elgondolás szerint igazodni fog a Fájdalom-szoborhoz és a felállítandó Országzászlóhoz. Országos pályázatot írnak ki a szobor elkészítésére.

A szobor-bizottság nagy szótöbbséggel Márton Ferenc budapesti szobrászművészt, volt hármas honvédet bízta meg az emlékmű elkészítésével. “Az elfogadott emlékmű előrefeszülő mellű honvédet ábrázol, amint jobbjával puskát markol és merészen néz előre … a jövőbe.” Írja a “Debreceni Ujság-Hajdúföld” 1939. október 9-én megjelent lapszámában.1

1939. májusáig adtak határidőt a művésznek a szobor elkészítésére. Bármennyire is szerette volna Márton Ferenc a pályaudvar előtti Petőfi-teret, a Magoss György tér ama részét jelölték meg a szobor felállítási helyéül, amely a volt hármas honvédek laktanyája előtt terült el.1

Meg kell jegyezni, hogy Márton Ferenc 1939-ben a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításra kitűzött díjak és kitüntetések közül a Rökk Szilárd-díjat, a debreceni hármas honvéd-emlékműért nyerte el.1

1939. december 3-ánál tartunk, 17 évvel az első emlékmű állítási gondolat megszületése után! Amikor a szobor-bizottság nyílt levelében a szobor “felállítási helyéül a Nagy Lajos-teret jelölte meg”.1

“Hosszú vajúdás után 1940. május 28-án kezdték meg a hatalmas hármas honvéd-szobor felállítási munkálatait. A munkálatoknál maga a művész is jelen volt végig és segédkezett, irányított.

.

Márton Ferenc már nem érhette meg élete egyik legnagyobb művének leleplezését.” 1

.

Ajánlom mindenki figyelmébe a művészről olvasható alábbi összeállításokat, még akkor is, ha nem csak arról a szoborról van szó, amelyikről itt írom gondolataimat. Megér pár percet elolvasni!

.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rton_Ferenc_(fest%C5%91)

http://nemfelejtjuk.blog.hu/2011/04/05/vendegposzt_egy_emlekmu_vegzete

http://www.kozterkep.hu/~/10613/

Az alábbi linken e témában olvashatókra, ami szintén a hármasok emlékének megőrzéséről szól, tisztelettel hívom fel mindenkinek a figyelmét:

http://www.krater.hu/krater.php?do=3&action=a&pp=1398

.

És akkor a szobor, amiről beszélek, az eredeti, Nagy Lajos téri felállítási helyén, mely fotót korábban a debreceni Déri Múzeum anyagából kaptam. Érdekes, hogy a háttérben szinte semmi, talán csak kiskertek vannak.

3_as_honvedszobor 001

 

Alábbi felvétel szintén a szobor eredeti helyén, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár anyagából.

2830-17

 

A következő felvétel az internetről, a HAJDÚ ONLINE anyagából, ugyancsak az eredeti felállítási helyén:

2288432

Hogyan történhetett az meg, hogy megcsúfolva azon katona-hősök emlékét, mely több ezer hősünkre volt hívatott emlékezni ezzel a szoborral, “fújta a szél” ezt a szobrot hol ide, hol oda?

Számomra eddig ismeretlen időpontban és körülmények között került a szobor a mai Honvédtemetőbe. Itt látható néhány fénykép a szoborról, az interneten található, alábbi nyilvános linken:

http://www.kozterkep.hu/~/3783/#photo-84626

Majd ugyancsak általam ismeretlen okból, került a Kossuth Laktanyába, a mai 5. Bocskai István Lövészdandár laktanyájába. Bárhogyan is volt, de szerencsére megvan!

IMGP4657

 

További fényképek erről az emlékműről is, honlapom galériájában, az alábbi linken láthatók:

http://vcsj.eu/debreceni-3-honved-es-3-nepfelkelo-gyalogezred-hosi-emlekmuve/#/28

E szobor katona-hőseink emlékének megőrzésére készült. Kemény katonaként ugyan, de lábhoz letett fegyverrel, magát megadva, igaz haragosan, bal kezét ökölben, indulattal tekint “előre … a jövőbe.”  Mi lennénk a jövő? Mármint mostani leszármazottak? Azért lesütöm a szemem, nem merek szemébe nézni, mert szégyellem magam, csak sunyítok! Pedig szeretem vállalni felelősségemet, de ezekről, a szobor viszontagságairól, koromnál fogva sem tehetek.

Mit is várhatnánk – visszatérve a szoborra – egy hadviselt, minden háborús poklot megjárt katonától? Nehezen magyarázható be, – hacsak nem akartak volna egyesek valamiféle elvárásnak megfelelni, vagy “megrendelésre” véleményt formálni – hogy támadólag lépne fel bárki ellen is, vagy valakit erre bátorítana. Még akkor is így van ez, ha esetleg politikai áramlatoknak megfelelően másként vélekedne erről bárki is. Megrendelők nem szelíd leányka szobrot kértek annakidején, hogyan is tehették volna ezt, amikor kemény háborúkban életüket vesztett katonák ezreinek akartak méltó emléket állítani, hőstetteik emlékét kívánták örökre megőrizni! Mi meg félünk ettől a szobortól? Legalábbis egyesek véleménye szerint! Hogyan merészelnek negatív véleményt megfogalmazni sok ezer honfitársunk véráldozatára emlékező szobor kapcsán?

Akik ellenségesen ítélik meg e szobrot, javaslom, hogy tanulják meg szó szerint, véssék emlékezetükbe örökre, a fentebb olvasható csatáik sorozatát, hogy azok a katonák parancsra tették dolgukat, parancsra cselekedtek, és haltak hősi halált! Tették ezt még akkor is, ha az Ő emléküket kívánják csorbítani, e szobor bírálói.

Tessék már egy kicsit felébreszteni éber álmomból! Hogyan merészeltem én ilyeneket leírni? Nekem akkor is ez a véleményem, tessék azt elfogadni!

Ha ez a katona állt volna mellettem a bevezetőmben említett kihallgatáson, Ő biztosan megkapta volna parancsnokunktól az eltávozási engedélyt, akár a végleges szabadságot is, mert megérdemelte volna. Mivel Ő még a mai napig is a laktanyában áll, az a véleményem, hogy ez azért mindannyiunk felelőssége, engedjük végre eredeti helyére, a jelenlegi elnevezésű, debreceni Nagy Lajos király térre, ahonnan viszontagságos útjára indult!

.

Mostanára ismét elaludtam, jót álmodtam, álmodoztam. Közben megvirradt. Fel kéne már kelni! Fel kellene már végre ébredni, talán nem csak nekem, hanem másoknak is!

.

Debrecen, 2013. augusztus 9.

.

vitéz Csizmadia József

.

Forrás:

Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek, Debrecen, 1943.

Valamint az interneten bárki által megtalálható ezzel kapcsolatos anyag, melyek általam megtalált linkjeit írásomba beillesztettem. Ezúttal megköszönöm, hogy ezeket az anyagokat oda feltették, mindannyiunk figyelmének felhívása érdekében!

.

ui: Fenti magánvéleményemmel nem kívántam senkit megbántani, de én mindenkor legalább egy percre megállok, fejet hajtok minden katona-hősre emlékező szobornál, és ezt elvárom mindenkitől! Hőseink értünk is áldozták életüket még akkor is, ha némelyek megtagadják Őket!

És nem utolsó sorban engedjenek meg nekem egy személyes megjegyzést!

Írtam már honlapomon máshol, hogy szűkebb családomon belül, apai Nagymamám három öccse esett el az I. világháborúban. Ismétlem, egy családból, három testvér! Egyikük annak a 3-as honvéd alakulatnak volt a katonája, hősi halottja, mely hőseinek állít emléket mások mellett az én Nagybátyámnak is, az itt szóban lévő 3-as honvédszobor. Nehogy felrója már nekem valaki, hogy felemelem szavam rokonom, rokonaim emlékének megbecsülése érdekében leírt magánvéleményem kapcsán.

Tessék már átgondolni családom keserűségét, szeretteik bánatát a három húsz év körüli fiuk eleste miatt, amit csak tetéz az a tény, hogy hármuk közül csak egyikükről tudunk igen hiányos információkat hősi haláluk körülményeiről. Mostanáig nem ismerjük egyikük nyughelyét sem. Nem tudjuk, hogy hol alusszák hőseink, örök álmukat. Egyedül Derecskén, az I. világháborús hősök emlékművén, az “angyalos szobron” olvasható több száz sorstársuk mellett három rokonom neve. Erről még máshol szándékozom írni honlapomon.

Szomorú rekord a szinte egy időben, egy családban elesett három testvér sorsa, nemigen akad sok ilyen, de a mi családunkban ez sajnos megtörtént. Ez vezet engem, amikor írom itt gondolataimat, még akkor is, ha ez valakinek nem tetszene. Engem itteni gondolatomért bírálni csak annak van joga, akinek családjában legalább hárman haltak hősi halált annak idején!

.

.

Kedves Olvasó!

.

Nagyon örülök annak, hogy jó másfél hónappal a fenti gondolataim leírása után ismerőseim, de eddig ismeretlenek is, velem együtt, vagy velem ellentétesen gondolkodók, nem is mindenben egyetértve a leírtakkal, reagáltak arra, amit fentebb “elkövettem”.

Magam úgy gondolom, hogy nem várható el, hogy bizonyos dolgokról egyformán alkossunk véleményt. Hiszen nem lehetünk egyformák, nem is lenne jó, ha mindenről azonos módon gondolkodnánk. Viszont hallatlanul fontosnak tartom, hogy akár különböző véleményünk ellenére is, “emberek” maradjunk. Arra törekszem, hogy mindenkivel, homlokegyenest más elveken gondolkodókkal is szót értsek, nem megalkudva, de ellenvéleményüket tiszteletben tartva. Amit elvárok partnereimtől is!

Gondolataimban benne lehet a tévedés lehetősége, de nem szeretnék senkit sem bántani, de ugyanezt várom el mindenkitől, még azoktól is, akikkel másként láttuk, látjuk akár a korábbi történelmünket, vagy a mai történéseket.

Azért én úgy gondolom, hogy e szobor állításának eredeti célját, a több ezer katonahős emléke előtti tisztelgést kell mindenek előtt szem előtt tartani. Nem pedig a mindenkori, az adott korok ízlését tükröző megállapításokhoz ragaszkodni. Még az is lehet, hogy e szobor nem tartozik a legszebb szobrok sorába, még az is előfordulhat, hogy művészi szempontból kritizálható, de e szubjektív véleményeket azért én úgy gondolom, hogy hőseink emlékét figyelembe véve azért félre kellene tenni.

Ennyi kiegészítés után had mutassak be, a “katonánk” témájában, a fiókok mélyén rejtőzködő eddig előkerült fotókból néhányat.

Elsőként a Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár anyagából.

Honvédtemető Pantheonja egy 1973-ban készült felvételen:

1022_05_1973_03-18_szerkesztett

A következő fénykép már az ott álló 3.-as Honvéd-szoborral, szintén 1973-ból.

A háttérben látható egy épület, melyről semmit nem tudok. Annyi információt kaptam, hogy volt itt a temetőben egy csőszház, amit lebontottak. Viszont ez az épület véleményem szerint sokkal nagyobb épület attól. Az zavar engem többek között, hogy az épület előtt, a 3.-as szobor háta mögött lévő IX.-es parcella fejkövei nem úgy állnak, mint ma. Mikor fektették le azokat?

1022_07_1973_03-18_szerkesztett

További tisztázatlan kérdés számomra, hogy a temető mai elrendezése szerint a IX.-es parcellától Északra a temető kerítése felé van egy keskeny út, és azon túl a kerítésig a VI. parcella nyolc sír szélességben. Megítélésem szerint azon az úton nem fért el ez a bizonyos épület. Hogyan is volt ez valamikor?

Tehát, mi volt ez a háttérben látható épület, mikor bontották le, és a VI. parcella hogyan került oda a mostani elrendezés szerint?

Tisztelettel várom mindazok segítségét, akik információkkal rendelkeznek erről!

Alábbi fotó, felirata szerint ugyancsak 1973-ban készült:

1022_06_1973_03-18_szerkesztett

A következő fényképek feliratuk szerint 1976-ban készültek:

2043A_48_kb1976_szerkesztett 2043A_47_kb1976_szerkesztett

Ugyanerre az időre tehető  a következő felvétel, melynek forrását nem tudom megjelölni, de akár az előző fényképekkel egy időben is készülhetett. Kaptam valakitől, aki az interneten találta. Kérem, aki hitelesen tudna segíteni a forrás megjelölésében, keressen meg!

url (2)

Jelenleg ennyivel tudtam kiegészíteni a korábban itt megjelent anyagomat, de kaptam még további ígéretet, újabb fényképekre vonatkozóan. Amennyiben megkapom, igyekszem azonnal közzétenni.

.

Debrecen, 2013. szeptember 21.

.

vitéz Csizmadia József

 

Tisztelt Olvasó!

.

A 3.-as Honvédszoborral kapcsolatos további kutatásom eredményéről szeretném tájékoztatni. Magam, sem időt, sem energiát nem kímélve kutattam tovább, és nagy örömömre jelenthetem, hogy ha nem is mindent tudtam kideríteni, de részeredményeket azért sikerült elérni. Köszönhetően segítőimnek, akik elviselték, hogy nem hagytam őket nyugton. Ez úttal is köszönöm türelmüket eddigi segítségért, és jelzem, hogy még nincs vége, nem szabadulnak meg tőlem.

Az előző kékkel írott fejezetben többek között láthatnak egy fényképet, melyen a Haldokló oroszlán szobor látható az előtérben, mögötte a 3.-as Honvédszobor, és hátul pedig egy ismeretlen épület. Teszem fel ott, e fotó előtt, és után kérdéseimet, hogy mi is lehetett az, az épület, és még arra is ragadtatom magam, hogy a IX.- es, és VI.- os parcellák elhelyezésére vonatkozó kérdéseket is feltegyek a fotón látható épület elhelyezkedése kapcsán.

Azt hiszem, hogy e kérdéseimre sikerült választ találni, mint ahogyan szokták mondani, hogy a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt. Hogyan lehetséges ez?

A Honvédtemető és környékének korabeli, és nem túl régi térképei adtak erre választ.

A következő fényképen tudom ezt bemutatni:

Honvedtemeto_1 001

Itt látható a Honvédtemető térképe, melynek közepe táján látható a Mauzóleum. Attól jobbra a Haldokló oroszlán emlékmű. Fölötte jelöli a rajz, az egykor ott állt 3.-as Honvédszobrot. És mindezektől Északra két épület kontúrja látszik. Ezt a két épületet gondoltam én az előzőekben leírtak szerint egy nagyméretű épületnek, amit akkor tévesen feltételeztem. Mostani információnk szerint talán az előző fényképek tüzetes megtekintése után is igazolható, hogy valóban nem egy épület látszik rajtuk. Elnézést kérek korábbi hibás feltételezéseimért!

A két utóbbi épület közül a nagyobb, volt a gondnoki lakás, más elnevezés szerint csőszház, a kisebb rendeltetését nem ismerem. Viszont a kisebb épület pedig elfért az előzőekben általam megkérdőjelezett úton, ami a IX.-es, és VI.-os parcellák között vezet. Rövidesen ezt fotón is bemutatom visszatérek erre. De előtte had hívjam fel a figyelmet az előző fotó jobb felső részén 38. számmal megjelölt épületre, mely akkor egy virágkertészet területén, a Honvédtemető u. 38. szám alatti telken állt.

Teljesen véletlenül, egyik alkalommal, amikor a Honvédtemetőben hadisír-gondozási munkát végeztünk, összetalálkoztam egy ott járó biciklis emberrel, aki rám kérdezett, hogy mit csináltunk mi itt, mivel munkánk végeztével készültünk haza indulni találkozásunk pillanatában. Szokatlannak véltem a kérdést, már majdnem úgy válaszoltam, hogy ugyan már mi köze hozzá, de szerencsémre udvariasan elmondtam, hogy milyen munkát végeztünk. Biciklis emberünk majd leesett a nyeregből, amikor elmondtam, hogy mi az utóbbi években rendszeresen, évente több alkalommal igyekszünk karbantartani a Honvédtemetőt, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK.) szervezésében. Biciklis emberünk szemmel láthatóan elérzékenyült, én meg nem győztem leplezni lelkiismeret furdalásomat, hogy majdnem elzavartam, amikor rám kérdezett.

Tovább beszélgettünk.

Elmondta, hogy felmenői valamikor itt, mint mostanára kiderült, közvetlen a temető melletti telken virágkertészettel foglalkoztak, az akkori Honvédtemető u. 38. szám alatti telken. Ezt a területet azóta öt építési telekre osztották, és épültek azokon családi házak.

Azonnal rákérdeztem, hogy nincs-e abból az időből korabeli fényképe, amire kaptam a választ, hogy néhány van, majd előkeresi és odaadja nekem.

Beszélgetésünk további részében szóba hozta gyermekkori élményeit virágkertész felmenőivel kapcsolatosan, sorolta nevüket, a férj katonai rendfokozatát, felidézte azokat az időket, amire ő nagyon nagy szeretettel emlékezik vissza. Én meg csak hallgattam, nagyon csendesen befogtam a számat, mert én majdnem elzavartam, amikor érdeklődően megszólított minket. Nem tudom magamnak megmagyarázni viselkedésemet. Most is felbosszant, hogy, hogy lehettem ilyen? Bocsánatot kérek érte! Még akkor is, ha szerencsémre, durvaságom akkor nem derült ki.

Biciklis emberünk, egyébként Németi László úr, azóta ugyancsak biciklivel hozta el lakásomra a megtalált fényképeket, amikor még több családi emlékét mondta el. Nagy tisztelettel megköszönöm, és itt közzéteszem ezeket az évtizedes fotókat, melyeken azért nyomot hagyott az idő.

Honvedtemeto_1

Honvedtemeto_2

Én úgy gondolom, hogy e fényképeket az előző térkép 38. számmal jelzett épülettől, mely a fotókon látható, attól Észak-Keleti irányból készíthették. Az első fényképen az épület és a rajta lévő személyek között a háttérben a Honvédtemető gondnoki lakásának, csőszházának tetejét feltételezem.

Az alábbi térképen ugyancsak a Honvédtemető térsége látható azzal a különbséggel, hogy ezen már nem jelölték a 3.-as Honvéd szobrot. Viszont a felül látható vonalkázott terület az előbb említett virágkertészetet belterjes kertészet megjelöléssel mutatja, rajta áll az előbbi 38. számú épület, és a temető területén, a kerítése mellett a csőszház, és a hozzá tartozó melléképület.

Honvedtemeto_3 001

Alábbiakban több térképet szeretnék bemutatni e témában, melyeken ugyancsak a csőszház épületeit láthatjuk:

Honvedtemeto_2 001

Honvedtemeto_ Google_utcakeppel

Honvedtemeto_ortofoto_2007

Az előző, és a következő műholdfelvételen a szóban forgó épületek kontúrjai láthatók. És itt utalok vissza a 3.-as Honvédszobor kutatásom e fejezetének elején említett kisebb épületre, ami a IX.-es, és VI.-os parcellák közötti úton van megjelölve.

A következő felvételen nagyítva látjuk e területet, és itt szeretném felhívni mindazok figyelmét akit érdekel arra, hogy a felvétel felső részén, a nagyobb épület helyén vannak jelenleg azok a régi sírkövek, melyeket szerintem helytelenül tárolják itt kitéve azokat az enyészetnek! Pedig jeles debreceni személyek sírját jelölték korábban. E kövek kerültek tudomásom szerint a régi, korábban bezárt temetőkből a Déry térre. Most meg itt fognak tönkremenni, ha jelenlegi módon tárolják! Szeretném, ha az élet rám cáfolna, ugyanakkor nagyon szomorú lennék, ha igazam lenne az itt általam leírtak esetében, e síremlékek elhanyagolása ügyében!

Honvedtemeto_ortofoto_1999

 

Kedves Olvasó!

.

Ennyiben tudtam beszámolni a 3.-as honvédszobor kutatása részeredményéről. Igaz ennek mostani fejezete nem közvetlenül a szobor témájáról szól. Viszont annak kutatása során találtam az itt leírtakra, talán nem untattam ezzel senkit?

Sajnos, a 3.-as szobor Honvédtemetőbe kerülése, az emlékmű ottani lebontása, annak okai, máig tisztázatlanok, amit tovább kell kutatni. Igyekszem.

Kutatásomat segítették, melyért köszönetemet fejezem ki itt is:

  • Papp József Kós Károly és Podmaniczky-díjas helytörténész.
  • Németi László
  • A térképek egy részét a www.debrecen.hu internetes honlap anyagában találtam.

.

Debrecen, 2013. október 11.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt honlap Látogató!

Kedves Olvasó!

.

Sajnálatomra még mindig nem a szoborkutatás eredményéről tudok új információval szolgálni, de azzal összefüggő dolgokról szeretnék beszámolni a következőkben.

Az előzőekben leírtak után „be kell vállalnom” hogy kérdőre vontak leírt véleményem kapcsán. Történt ez nem is egy alkalommal az elmúlt időben.

Had említsek ezek közül csak kettőt, szigorúan név nélkül, mivel nem kaptam felhatalmazást az ismerőseimtől, hogy nevüket közzétegyem. Talán nem is a kérdező személyek neve a legfontosabb, hanem inkább érdeklődésük mondanivalója.

Egyikük, kérdezi, hogy mire gondoltam eredeti gondolataim leírásakor, amikor kifejtettem, hogy e szobrot néhányan kritizálják, még talán félnek is tőle?

Kezembe került Sz. Kürti Katalin „KÖZTÉRI SZOBROK ÉS ÉPÜLETDÍSZÍTŐ ALKOTÁSOK DEBRECENBEN ÉS HAJDÚ-BIHARBAN” Debrecen, 1977 című könyve. Ebből idézem a következőket, a 3-as honvéd szoborral kapcsolatosan leírtakat:

„ … A közel kétszeres életnagyságú bronzszobor I. világháborús katonai egyenruhában, teljes fegyverzetben álló bakát jelenít meg. A vesztes csata jelzéseként leeresztett szurony van a jobb kezében, ökölbe szorított ballja, hetyke testtartása, dacosan felemelt, kemény arca azonban a továbbharcolás eszméjét sugározza. A szobrot látva nem a „hősiesség”, hanem az „erőszakosság” kifejezése jut eszünkbe, s igaznak tartjuk Medgyessy lesújtó véleményét: „komisz szobor”. …”

Csak csendesen kívánom megjegyezni Kedves Hölgyem, Sz. Kürti Katalin, hogy hogyan lehet ilyen pontatlanul fogalmazni? Ráadásul könyvben megjelentetni. Látta Ön ezt a szobrot egyáltalán, mielőtt véleményét leírta? Ugyanis a katona szuronya a derékszíján lévő tokban van. Amit a jobb kezében tart az a lábhoz leeresztett puskája! Ez szimbolizálja egyébként katonáéknál a megadás tényét. Bal keze ökölben van ugyan, tekintete haragos, de talán így tudja kifejezni legjobban a sok ezer bajtársára való emlékezését. Fiatal életek elvesztése miatti haragját.

És még egy gondolatot engedjen meg nekem. Magam megértem, hogy Medgyessy Ferencre hivatkozik, de biztosan mérvadónak kell-e tekinteni az erről a szoborról alkotott lesújtó véleményét? Amikor tudjuk, hogy a korabeli szobor pályázaton annakidején ő is indult, és ellene is nyert Márton Ferenc budapesti szobrászművész, aki egyébként annak a bizonyos 3-as Honvédezrednek katonája volt, közöttük harcolt.

Másik vélemény, amit e fejezet bevezetőjében említettem:

A 3-as honvédszoborral kapcsolatban beszélgetésünk során, megjegyezte nekem egy hozzáértő személy, hogy az csak maradjon a laktanyában, mert művészeti szempontból kifogásolható! Bízom benne, hogy jól értettem mondanivalója lényegét.

Erre csak azt válaszoltam, hogy ezzel kapcsolatban azért félre kellene tenni mindenfajta szubjektív véleményt, a szobor felállításának gondolata szerintem attól fontosabb! És az alkotója azt köztérre, mindenki által látható helyre tervezte, a szobor megrendelők szándéka szerint, azért szorgalmazom annak eredeti helyére való visszakerülését.

 

Jár-kel az ember az utcán, jár az agya. Történt velem a minap, hogy tolongunk Budapesten, a 6-os villamoson. Jó sokan vagyunk, vagy kimaradhatott egy járat, de alig fértünk fel az érkező Combinóra. Tartok úti célom felé, amikor az utastájékoztató rendszer megszólal, hogy a Harminckettesek tere következik. Természetesen jártam már fővárosunkban többször, de eddig elkerülte figyelmemet, talán még én sem tudhatok mindent. Harminckettesek! Jól értettem? Bámulok ki az ablakon, amikor egy villanás erejéig látom a szobrot.

Nem érek rá, időre kell mennem, de elhatároztam, hogy hazafelé megnézem ezt a szobrot.

Szép őszi idő van amikor dolgom végeztével úgy döntök a Nyugati pályaudvartól több, mint nyolc kilométerre, hogy gyalogosan teszem meg ezt a távot visszafelé. “Ingyenélő” nyugdíjasként – mint ahogyan utaltak már rá korábbi “nagyjaink”, egyébként több, mint negyvenhárom évet ledolgozva első munkahelyemen nyugdíjazásomig – van időm kicsit bámészkodni fővárosunkban. Rajta kapom magam mostanában Debrecenben is, hogy gyalogosan olyan dolgok is feltűnnek, amit eddig nem vettem észre, pedig igen sokszor jártam, vagy elautóztam mellettük. Így vagyok most ezzel Budapesten is. Itt azért sok mindent nem ismerek. Vagy talán kezdek visszamenni dedóba, mert a gyerekeknek minden újdonság érdekes? Még ez is lehetséges.

Szembesültem már magammal többször is, hogy vénülő fejemmel képes vagyok gyermeki érdeklődéssel rácsodálkozni addig ismeretlen, szemem elé kerülő, engem érdeklő dolgokra. Tátom a számat, és bámulok, mint a birka. Most gyalogosan a Duna hídon bosszankodom, hogy a pára, már majdnem azt mondtam, hogy szmog miatt nem tudok olyan fényképfelvételt készíteni, amit szeretnék. Budapestiek nap-mint nap megtehetik ezt. Én eddigi életem során, túl a 63-on most kerültem először abba a helyzetbe, hogy arról a témáról fényképet készítsek, de most sem sikerül.

Amikor a 32-es szoborhoz érek, rájövök, hogy azért mennyire figyelmetlen vagyok, mert korábban többször elmentem úgy a szobor mellett autóval, hogy észre sem vettem. Még szerencse, hogy a villamos hangosbemondója felhívta rá figyelmemet.

Javaslom mindenkinek, aki ott jár Budapesten, álljon meg ne csak azért, hogy tisztelegjen elhunyt hőseink emléke előtt, hanem azért is, hogy jól megnézze azt a szobrot, mely Budapest egyik nagyforgalmú terén áll, ott, ahol naponta több tízezren járnak-kelnek, és nem zavar senkit az a szobor.

Láthatunk egy igencsak meggyötört, a sisakja árnyékába burkolózó arcú bakát. Bal kezében a puskájára feltűzött (hangsúlyozom, hogy feltűzött, mert a 3-as szobor esetében erre máshol utaltam) szuronnyal, igaz ez a puska is közel lábánál van, de mégsem úgy, mint a 3-as honvédé, bal kezében gránát, amit készül eldobni. Komisz szobor? Kérdezném Medgyessy művész úr, Sz. Kürti Katalin úrhölgy! Hogyan is van ez, amikor a 32-esek szobra gránáttal kezében, felállítása óta mindig Budapest közterületén áll? És ott is kell maradnia! Mint ahogyan szégyen, hogy a 3-as szobor eltűnt felállítási helyéről. Máshol felállították, de onnan is “távoznia” kellett!? Még szerencse, hogy akadt egy katonatiszt, aki e szobrot második felállítási helyén történt lebontása után a debreceni Honvédtemető kerítése mellé lefektetve megtalálta, mesélte el ennek történetét.

(Egy későbbi beszélgetés alakalmával már úgy emlékezett katonatisztünk, hogy A Honvédtemetőben egy alig egy méter magas kövekből épített talapzaton állt a szobor, és daruval kellett leemelniük ottani helyéről. A talapzatra vonatkozó mondatait cáfolják azért az előzőekben látható Honvédtemetőben készült fényképek, ahol számításaim szerint az ottani talapzat magasabb volt, mit három méter. Ilyen magasról viszont valóban szükség lehetett a darura, hogy onnan levegyék. Nem tudjuk, hogy végül is hogyan volt pontosan, de csak a szobor súlyát tekintve sem valószínű, hogy könnyűszerrel lefektették volna a kerítés mellé, mint az első verzió szerint hallhattam a történetet.)

Ennyi kitérő után térek vissza katonatisztünkkel folyt első beszélgetésünkre, miszerint azért Ő, az akkori felettesei ellenére megmentette a 3-as szobrot azzal, hogy a debreceni Kossuth laktanyába bevitte, és ott felállította. Ha ezt nem teszi akkor az éppen aktuális politikai áramlatoknak megfelelő figurának lehetett volna bronz anyaga, mint ahogyan annakidején történt ilyen Debrecenben is. Tessék utánanézni, hogy hova lett a debreceni Országzászló két mellékalakjának szobra! Ha más nem, Medgyessy művész úr biztosan megtudná mondani!

Maradjunk az előbb említett “katonatiszt” elnevezésnél, aki személyesen mondta el nekem, hogy milyen meghurcoltatásnak volt kitéve e tettéért. Többszöri, ellene történt feljelentés utáni magasságos vizsgálatok, meg hasonlók, melynek eredményeként fenyítésben részesítették.

Azonnal eszembe jutott sorkatonai szolgálatom alatt kapott kéthetes laktanyafogságom, amit érdemtelenül kaptam, máig nem feledem el, több, mint negyvenéves távlatból. Akkor természetesen egyetértek “katonatisztünk” sérelmével, amikor őt a 3-as szobor megmentéséért megfenyítették, mindennemű jutalmazástól, előléptetéstől megfosztották, aki mostanáig, jóval nyugdíjazása után is még az akkori rendfokozatának megfelelően meséli nekem a szoborral kapcsolatos meghurcolását. Ha ezt nem teszi, akkor tábornok lehetne, talán sokkal magasabb nyugdíjjal , de szegényebben egy szent ügy mellett való kiállás hiányában. Semmit sem jelen az én elismerésem, az elmaradt dicsőséget nem pótolja, de köszönöm munkáját!

Bocsánat a kis kitérőért, térek vissza mostani témámra.

A 32-es szobor talapzatán katonai témájú domborművek, a talapzat hátoldalán pedig felsorolva azok a hadszínterek, ahol a harminckettesek harcoltak.

Alábbi fotók erről a szoborról, mely nem tartozik feltétlen eredeti felvetésemhez, a 3-as Honvédszobor történetének kutatásához, de azért lehet párhuzamot vonni:

.

IMG_0916 IMG_0918 IMG_0923 IMG_0924 IMG_0917 IMG_0925 IMG_0920 IMG_0919 IMG_0922

 

A Harminckettes szoborról olvashatunk az alábbi linkeken:

http://nemfelejtjuk.blog.hu/2009/05/18/1086_jozsefvaros_budapest

http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=budapest08-32esek-hosi-emlekmuve

http://www.kozterkep.hu/~/3578/

http://www.jozsefvaros.hu/hir/1060/megkoszoruztak_az_emlekmuvet/

http://www.budapest-foto.hu/32-esek%20szobra_1.htm

.

Ez a szobor Budapesten nem zavar senkit, de Debrecenben nem állhat a 3-as honvéd szobra eredeti közterületen, mert egyesek negatívan vélekednek róla, mert Medgyesi Ferenc „megmondta”. Vagy másért?! Vagy sokan, akár döntéshozóként is, e témáról nem tudnak, vagy nem akarnak arról tudni!

Én magam nem értek sok más egyéb mellett, a képzőművészethez sem. Én csak egy vén nyugdíjasként perlekedem. Azért vívódom magamban e témában igen hosszú ideje. Felmenőink tisztelete érdekében nem hagy békén e téma. Még akkor is így van ez, ha manapság nem ez a “módi”.

Még az is lehet, hogy e szobrok, mármint a 3-as Honvédszobor, vagy a Harminckettesek szobra, nem szépek, azért ahhoz feltétlenül ragaszkodom, hogy e szobrok sorsát nem szépségversenyen kell eldönteni. Sokkal inkább figyelembe veendő e szobrok állításának gondolata, a sokezer egykori hős katonára való emlékezés szándéka.

Nem lehet szerintem csupán szubjektív érzéseinkre támaszkodni, amikor ítélkezünk felettük. Nekem is van olyan képzőművészeti alkotás, ami tetszik, meg olyan is, ami nem. Attól még, hogy így fogalmazom meg gondolataimat, nem szeretnék senkit bántani. Egy értékes vita talán eredménnyel is járhat, úgy gondolom.

Tudom azt, hogy az általam itt feszegetett 3-as szobor ügye igen sok pénzbe kerülhet. Azzal is tisztában vagyok, hogy, ha a Nagy Háború kirobbanásának 100. évfordulóján nem kerül ki szobrunk eredeti felállítási helyére, akkor megvárhatjuk a 200. évi centenáriumot. Az erről való döntés több illetékes fórum, “mindentudó” hatóságok, civilek, katonák felelőssége lehet. Azt is elfogadom ugyanakkor, hogy katonáéknál – mert nélkülük ez a dolog nem fog menni – a vitára nem igen van lehetőség, az ÉRTETTEM-en kívül. Azért engedtessék meg nekem, hogy magánvéleményemnek adjak hangot azzal, hogy talán még a legmagasabb katonai vezető is tévedhet, épp úgy mint én, csak az én véleményemet senkinek nincs kötelessége meghallgatni, netán végrehajtani. Attól még én azt mindenkinek alázattal ajánlom megfontolásra.

Sajnálnám, ha a katonai hagyományok ápolásáról, pontosabban a 3-as szobor esetében annak korlátairól esetleg valamely katonai vezetővel kellene vitatkoznom, mivel a közvélemény számára azért ez most jelentősen korlátozott. El kell ismerni, már régen meg kellett volna tenni az előzőekben említett “katonatiszt” szobormentésben végzett tevékenységét. Szerintem az ő elmarasztalása is egy hibás döntés eredménye volt annak idején, és arról is igen magas szinten döntöttek akkor.

Kérem mindazon katonai vezetőt arra, aki a szobor laktanyában tartása mellett foglal állást, hogy gondolja át e témát!

Elfogadom én természetesen azt az érvelést, miszerint zárt helyen, egy laktanyában sokkal biztonságosabb helyen van a szobor, mint városunk közterületén. Önök most ezt a szobrot nem akarják kiengedni laktanyájukból. Ahogyan látom, a városnak, pontosabban vezetőinek sem hiányzik igazán, mert mással vannak elfoglalva választott tisztségviselőink. Választások előtt nem érnek rá ilyen “apróságokra”, választások után meg nem érdekli őket vagy azért mert maradtak e nélkül is tisztségükben, vagy azért, mert elzavarta őket a népharag. Azért nagy tisztelettel kérdezem meg Önöket, akik ellenem érvelnek, vagy akiket legkevésbé sem érdeklik az itt általam leírtak, de nagy hatalmú döntéshozók, hogy biztosak Önök abban, hogy a debreceni Kossuth laktanya az elkövetkező időkben, évtizedekben mindig laktanya marad? Mert azért láttunk már arra városunkban is sok példát, hogy egy idő után az örökös laktanyának vélt intézmény megszűnt mint laktanya.

Csak néhány példa a következőkben, és ez nem teljes lista:

Pavillon, Salétrom laktanya, Lovassági laktanya, Vilmos huszár laktanya, és sorolhatnánk tovább. Láthattuk ezen laktanyák megszűnése, netán magánkézbe kerülése utáni állapotokat.

Merik-e vállalni azt a felelősséget Önök, gondolatom ellenzői, hogy egy esetleges előbb említett laktanya magánkézbe kerülése után, elviszi majd új tulajdonosa a 3-as szobrot az ócskavas telepre? Tudnunk illik azért azt is, hogy semmilyen iratot nem találtam arról, hogy a 3-as szobor a Honvédség, vagy a városunk tulajdona lenne. A szobor állításkor ugyanis a pénz többsége közadakozásból jött össze. Még az is lehet, hogy az adakozók többsége egykori katonacsaládok, vagy a hősök emléke iránt elkötelezett személyek voltak, de ez nem jogosítja fel a Honvédséget a szobor tulajdonjogára. Az éveken, talán évtizedeken keresztül folyt gyűjtésről semmilyen dokumentum nem került kezembe. Vállalt a város is költségeket, ami viszont töredéke volt a felállítási költségeknek, ezért nem került a város tulajdonába sem. Lehet, hogy ez a szobor senkié? Legalábbis papírok hiányában. Azért ezt a kérdést mindaddig nyitottan kell hagyni, amíg hiteltérdemlő bizonyítékkal alá lehet támasztani azt, hogy ki is szobor tulajdonosa? Mint tudjuk, hogy ennek a szobornak nem volt avatási ünnepsége. Még az sem történhetett meg, mint előfordult más esetekben, hogy a leleplezési ünnepségen a szobrot akár jelképesen is átvette volna mondjuk a polgármester. Ezért gondolom én, hogy addig, amíg bármelyik fél korabeli hivatalos iratokkal nem tudja igazolni a szobor tulajdonjogát, addig egyik sem tekintheti sajátjának azt.

Vegyék hát figyelembe az előzőekben leírt magánvéleményemet, de kérem, hogy az elkövetkezőkben is térjenek ide vissza, mert szándékaim szerint további értékes adatokat szeretnék megosztani a közvéleménnyel, a 3-as szoborról, tervrajzokat, leírásokat, csak nem megy minden egyszerre. Sőt jelentős hiányosságok vannak jelenleg a szobor történetében, talán sikerül ezeket is felkutatnom.

Legyen segítségemre mindenki, hogy katonánk szobra végleges szabadságot kapjon!

Kérem mondjon véleményt bárki, jussunk végre dűlőre!

.

Debrecen, 2013. október 13.

.

vitéz Csizmadia József

 

 

Tisztelt Olvasó!

.

Engedje meg, hogy visszatérjek e szoborkutatásom eredeti témájához, a 3. Honvéd és 3. Népfelkelő Gyalogezred Hősi Emlékművéhez. Örülök annak, hogy ha lassan is, de újabb adatokat sikerült találnom. Erről szól alábbi összeállításom.

Nem tudom hitelesen leírni annak hangulatát, amikor kezembe kerültek ennek az emlékműnek olyan eredeti okiratai, mely egyedülálló. Tartalmazza a terveket, kivitelezés tervrajzait melyen minden méret mostanáig megvan, akár ennek birtokában bármikor, bárhol újra állítható az emlékmű, ha arra akarat lenne. Kezembe kerülhetett az emlékmű felállításának építési engedélye, meg hasonló eredeti okiratok. Tartok attól, hogy ezekre a dokumentumokra kevesen lehetnek kíváncsiak manapság, mert a szobor eredeti helyére történő visszaállítását azért nem szorgalmazzuk sokan.

Ettől még itt szeretnék ezek közül néhány részletet bemutatni.

Minden dokumentum fontos, de az emlékmű műleírása bizonyosan ezek közé sorolható, melynek részlete látható az alábbiakban. Eredeti, az alkotó által megfogalmazott, szigorúan betartásra kötelezett utasításokat tartalmaz ez a dokumentum az emlékmű felállítására vonatkozóan. Felhívom figyelmet az alkotóművész sajátkezű írására.2

1_0018

Ne tévesszen meg senkit a következő oldalon olvasható, az emlékmű felállítására vonatkozó helyszín megjelölés, miszerint annak elhelyezése “Debrecen: Petőfi-tér”. Ugyanis annakidején az éppen aktuális elképeléseknek megfelelően, az évek, évtizedek során több helyszín megjelölésére került sor, ha tekintetbe vesszük a szobor-bizottság(-ok) és a hatóság elgondolását, mint ahogyan e kutatás elején már leírtam azokat. E műleírás szerint az “Elhelyezés. Az állomás előtti Petőfi-téren.” történt volna.

Számomra meghatározó jelentőségű az emlékművel kapcsolatosan az alkotó által e műleírásban leírt saját gondolata az alábbiak szerint:

“/A figura./

A szobor a “Diadalmas harcos”-t ábrázolja. A világháborut becsülettel végigharcolt, hős magyar honvédet. Egészen egyszerű, 3-as tagozatu kőalapzaton álló, hatalmas /plintusszal együtt cca 4.15 m. figura/ bronzalak. …”

Hol van itt a “komisz szobor” kifejezés, kérdezem tisztelettel, amiről korábban már írtam, utalva egyesek megjegyzésére? Alábbiakban tessék olvasni az eredeti műleírás részletét! 2

1_0019

Az emlékmű építés dokumentumainak szerves része annak tervrajza, melynek részletét mutatom be a következőkben. Részletet láthatunk itt, de hangsúlyozom, hogy a teljes tervrajz megvan, alaptól a burkolókövek egyenkénti méretezéséig, minden! E rajz már az akkor kialakításra került Lajos király térre aktualizálva készült. 2

1_0009_a

Látható ezen a rajzon, hogy a sugárút tengelyében jó négy méter mélyen futó csatornacső köré, és fölé építették az emlékmű alapját.

Had tegyek most egy kis kitérőt a következőkben nem közvetlenül a szoborral kapcsolatos, de azzal mégis összefüggő témát megemlítve, miután visszatérek majd a szoborhoz.

Botcsinálta kutatóként gondoltam arra, hogy egy ilyen szoborkutatás alkalmával igen sok más anyag is elém kerülhet. Mégsem hittem azonban, hogy ilyen mennyiségben, és mind-mind olyan téma ami engem ugyancsak érdekel még akkor is, ha nem tartozik közvetlen a 3-as szoborhoz. Ezek közül következzen most egy, ami mégis összefügg azzal, nevezetesen a sugárút és a Lajos király tér kialakításának folyamata.

Ezzel kapcsolatos anyagot a Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes Adattárában kaptam. Köszönöm Papp József úrnak, hogy odaadta nekem azt, mely a következő feliratú dossziéban található, ami azért önmagáért beszél.

DSCF2716

Ha megnézzük a címzését, pillanatok alatt végigfut szemünk előtt a történelem, de legalábbis annak jónéhány utóbbi évtizede. Több elnevezés mind ugyanazt a sugárutat jelöli Debrecenben, csak eltolt időpontokban. Érdemes elgondolkodni rajta.

Történt hajdan, talán az 1920-as években, a debreceni elöljáróságban, hogy elővettek egy vonalzót és ráhelyezték városunk térképére úgy, hogy húzzanak egy egyenest az akkor még nem létező Egyetem és ugyancsak fel nem épült Déri Múzeum épületének helyét összekötve, kijelölve azzal a mai Egyetem sugárút helyét, ami nagyjából így néz ki ma is. Láthattam azon a több méter hosszan kiterített tervrajzon ami része ennek az anyagnak. 2

DSCF2806

Természetesen nem szeretnék ennek részleteivel untatni senkit, de néhány részletére azért felhívom az érdeklődők figyelmét.

Az alábbi fényképen ennek a tervrajznak az egyetem felőli vége látható. Az egyetem épületének alaprajza az akkori elképzeléseket rögzíti, de nem e szerint épült fel, mint tudjuk. 2

DSCF2809

Az emlékmű felállítására a törvényhatósági bizottság a Lajos király teret jelölte ki, a Horthy Miklós út és Poroszlay út tengelyének metszésében. Az alábbiak szerint alakult ki a Lajos király tér ezen a tervrajzon: 2

DSCF2814

Illetve a tér kialakítás tervei egyéb rajzokon: 2

DSCF2805

DSCF2725

DSCF2876

A tervrajz másik végén, a következő fényképen a Déri Múzeum helye látható, annak környékével. A figyelmes szemlélő többek között felfedezheti a Kollégium mögött egykor meglévő Kölcsey lakóházának helyét is. 2

DSCF2835

Végül néhány érdekesség a mai Egyetem sugárút terveiből különböző időpontokban, megváltozott elnevezéssel. 2

DSCF2737

DSCF2739

Visszatérve az emlékműre, bemutatom annak építési engedélyét a következő négy fényképen: 2

1_0001

1_0003

1_0005

1_0006

Már az építési engedély is megemlíti, hogy a 3-as hősi emlékmű állítás földmunkálatainak költségét 627 Pengő összegben a város magára vállalja. Ennek az összegnek kifizetéséről intézkedik az alábbi okirat: 2

1_0029

1_0030

A 3-as honvédek emlékművének 1940. május 29-én történő felállításáról tudósít a Debreceni Képes Kalendárium a következők szerint: 3

DebKepKal

És szomorúan olvashatjuk ugyanitt a hírt Márton Ferenc festő, szobrászművész, egykori 3-as honvéd haláláról, aki mindvégig személyesen vett részt a szobor felállítási munkálataiban, irányította azt.

Kérem tisztelegjünk emléke előtt méltó módon!

Szoborkutatásom e fejezetének végére érve, meg kell jegyezni azt, hogy ezt az emlékművet is “elfújta a szél” eredeti felállítási helyéről, mint írtam erről korábban. Azt, hogy mikor, és miért, eddig nem sikerült megtudnom, de igyekszem felkutatni azt a köztes állapotot, a Honvédtemetőbe kerülést, az onnan való lebontást, miután a bevezetőmben leírtak szerint a Kossuth laktanyába került felállításra ez a szobor. Amennyiben sikerül eredményesen kutatnom, folytatom e gondolatsoromat.

.

Források:

2   A Debrecen MJV. Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes Adattára anyagából.

3   1941. évi Debreceni Képes Kalendárium 129. oldaláról.

.

Debrecen, 2013. november 2.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

Tisztelt Szoborkutató!

 

Engedje meg, hogy ismeretlenül is szoborkutatónak szólítsam. Ha eljutott a debreceni 3-as honvéd- és népfelkelő-hősi emlékműről általam írott anyag eddigi részének végigolvasásáig, akkor Ön egy elkötelezett, néhányunkkal együttgondolkodó, olyan személy aki hagyományainkat nagyra tartja, ápolja, tiszteletbeli szoborkutató.

Köszönetemet fejezem ki ezért!

Nem szeretném fenyegetni, de még nincs vége. Ön is olvashatta, hogy a szobor történetének vannak még tisztázatlan évei amit én az elmúlt több mint fél év alatt, az utolsó bejegyzés óta tovább kutattam, de rajtam kívülálló okból igen szerény eredménnyel jártam, de van újdonság, a következők szerint, melyre rövidesen rátérek.

Előtte had idézzem fel, hogy mi az, ami hiányzik, mármint az eddigi kutatások szerint nem ismert, számításba véve, hogy nem gondolnám, hogy az eddigi anyagom minden igényt kielégítő hiánytalan, hibátlan anyag lenne. Bár igyekeztem az alaposságra, de biztosan hibáztam itt-ott.

Hiányosak, pontosabban nincs adat arról az időszakról, hogy mikor távolították el a szobrot a Lajos király térről, hova vitték, mikor állították fel a Honvédtemetőben, mikor, miért bontották le onnan, és a Kossuth laktanyába kerülése is bizonyos mértékig bizonytalan.

Tettem említést korábban katonatisztünkről, akinek tevékeny közreműködésével került a szobor a Kossuth laktanyába. Miután az akkori tanácselnök felkérte, hogy tegyen rendet az akkoriban igen elhanyagolt állapotban lévő Honvédtemetőben, és találtak rá katonái a kerítés mellé fektetett szoborra az 1980-as évek végén. Ez után vitték be a szobrot a Kossuth laktanyába, amiről már tettem említést korábban. Sajnos, ennek részletei is ismeretlenek. Katonatisztünktől kaptam több iratmásolatot melyek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárból valók, ezek között az 1940-ben történt szoborállítás után, az akkor erre a célra gyűjtött pénz, költségmaradványáról szól. 

E korabeli iratokból kiderül, hogy az akkori szoborbizottság a szoborállítás költségeivel rendben elszámolt. A megmaradt 739 Pengő maradványt a Református Kollégium pénztárába javasolja elhelyezni azon rendeltetéssel, hogy az összeg kamataiból minden évben a Hősök napján a Kollégium Igazgatósága a 3-as honvéd szoborra koszorút helyezzen el. Biztosan történt ilyen koszorúzás, de valószínű, hogy én vagyok a hibás, hogy az utóbbi évek, évtizedek ilyen eseményeiről, a 3-as emlékmű előbb említett koszorúzásáról nem tudok.

További fejlemény a következő:

Kutatásaim során akadtam egy olyan feljegyzésre  a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, 1962. nyarán dátumozva, mely arról szól, hogy az akkori illetékesekhez fordultak többen, debreceni lakosok, hogy a köztemetőben tárolt, ott valahol lefektetett szobor felállítását szorgalmazzák. Mire eldöntötték, hogy a Honvédtemetőbe kerüljön felállításra a szobor.

Had idézzek ebből a feljegyzésből néhány sort.

“Az elmult napokban több hivatalos levél érkezett hozzánk a kerületi tanácsoktól, tanácstagoktól, még a Népszabadságtól is, amelyekben azt kérik, hogy a mostani Tanácsköztársaság utján lévő honvéd szobornak mi lesz a sorsa, hol állítjuk fel. Ez felszólalásokban javaslat is van arra vonatkozólag, hogy ezt a szobrot a Honvédtemetőben kellene elhelyezni.

A hozzánk küldött levelek legtöbbjét a kegyelet fogalmazta, talán éppen a kérelmező édesapja, hozzátartozója pusztult el az első világháborúban.” 4

Innen derül ki, hogy a szobor csak 1962. után került a Honvédtemetőbe, melyre vonatkozó további iratokat eddig nem találtam, de igyekszem folytatni a kutatást.

.

Forrás:

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára anyagából

 

Debrecen, 2014. május 18.

 

 

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

Most látom, hogy jó egy év telt el utolsó bejegyzésem óta, de természetesen nem hagytam fel a szoborkutatással, csak történetesen nincs pozitív hírem annak eredményéről.

Ismerősöm javaslatára megkerestem annak lehetőségét, hogy Dr. Sőregi Jánosnak, a Déri Múzeum hosszú időn át igazgatójának kézzel írott Naplóit kutathassam többek között azzal a szándékkal, hogy adatokat, bejegyzéseket keressek a 3-as honvédszoborról. Engedélyek, kutatási hozzájárulások után betekinthettem ezekbe a Naplókba. Írtam már erről honlapomon máshol, itt nem untatom ezzel Önt. Szeretnék még több olyan anyagot is megjelentetni honlapomon e Naplókból, melyeket úgy gondolom, hogy másokat is érdekelhet, de azok közzététele előtt egyeztetni szeretnék a Naplók jelenlegi tulajdonosával és a Sőregi leszármazottakkal. Ha ez sikerül, biztosíthatom, hogy páratlan anyagot láthat majd az érdeklődő.

Sajnos, Dr. Sőregi János Naplóiban nem találtam a szoborról semmit.

.

Más:

Ez év február 6-án levelet juttattam el hivatalos helyre a szoborral kapcsolatos gondolataimmal. Március 17-én kaptam az értesítést, hogy illetékességből áttették másik szervezeti egységhez felvetésem kivizsgálását, türelemre kérnek. Türelmem van, de máig, 2015 augusztus 7-ig, pontosan fél év alatt, semmi sem történt. Várom a fejleményeket.

.

Hogy akkor meg miért ültem most a számítógépem elé?

Azért, mert megjelent egy cikk a mai Hajdú-Bihari Naplóban a szoborról. Erről a cikkről természetesen megvan a magánvéleményem, amit most igyekszem megtartani magamnak, a következőket kivéve:

Nem tudom, hogy ki a cikk szerzője, nem értem miért nem vállalta teljes nevét, csak BE monogramját, pedig biztosan megengedték volna neki a Napló szerkesztői, hogy kiírja teljes nevét. Már-már azt érzem cikkének olvasásakor, hogy önmaga sem azonosul a saját írásának eszmeiségével, csak valakik megrendelésére írja az újságban olvashatókat. Pedig ez így szerintem hiteltelen. Hiteltelen még akkor is, ha fontos dolgokat feszeget.

Kedves BE Úr/Úrhölgy! (nem ismerhetem Önt)

Tiszteletre méltónak tartom ugyanakkor törekvését, hogy hangot adott a szobor sorsát szívén viselő, általam ismeretlen szervezetnek, csoportnak.

Mindössze azt sérelmezem, hogy “lenyúlta” honlapomról a cikkhez mellékelt fotót, úgy, hogy a pontos forrásmegjelölést elmulasztotta. Ha már nem vette a fáradságot, hogy a fényképen látszó vízjelet ( http://vcsj.eu ) eltüntesse, akkor legalább a honlapomat megjelölte volna forrásként.

Természetesen nem elsősorban az én mellőzésem a fontos, hanem az a tény, hogy ez a fénykép nem az enyém, mint ahogyan én pontosan megjelöltem, hogy a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény és Fotótár anyagából való.

Ez csúnya dolog véleményem szerint Kedves BE!

Nem azzal lesz majd Ön NAGY az újságírásban, hogy mások tollával ékeskedik, hanem egyebek mellett azzal, ha pontosan megjelöli írásának forrását. Ha nem így teszi, szememben örökre kicsi marad!

Igyekezzen nagyra nőni élete során, melyhez kívánok Önnek sok sikert, sok-sok az én elvárásaimnak e téren megfelelő cikket!

.

Debrecen, 2015. augusztus 7.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

.

Szomorúan tapasztalom, hogy a 3-as honvédszobor ügye sajtónyilatkozatokká degradálódik, hogy ki tudja még jobban megmondani a “tutit”.

Előre szeretném jelezni az irányú véleményemet, miszerint méltatlan a 3-asok emlékéhez, hogy újságcikkekben vitatkozzunk az emlékükre állított 3-as szoborról.

Sajnos azt tapasztalom, hogy azokat akik a szoborról érdemben dönthetnének, sajnos Nekik nincs erre idejük. Már majdnem az írtam, hogy szerintem legkevésbé nem érdekli Őket. Bátorkodom ezt leírni azok után, hogy több mint egy évvel ezelőtt, 2014 januárban képviselői fogadóórán elmondottak, majd annak eredménytelensége után ez év februári írásos beadványomra a mai napig nem kaptam választ, választott vezetőinktől! Már az elutasítást is elfogadnám, ha azt azok után tennék, hogy az általam a szoborról “összehordott” fenti gondolataimat elolvasták. Az elutasításuk indoklására azért igencsak kíváncsi lennék!

Én nyíltan és egyenesen leírtam gondolataimat a szoborról több mint két éve, 2013 augusztus 9-én, és tettem közzé azt itt, saját honlapomon. Ma is úgy gondolom, hogy azok a gondolataim, és az azt követő szoborkutatás dokumentumai ma is vállalhatók, és nem is kívánom véleményemet megváltoztatni. Az, hogy azokkal a gondolatokkal vannak akik szimpatizálnak, annak örülök, hogy vannak ellenzői is, az csak természetes. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy e szobor ügyét nem lehet parancsszóra eldönteni.

Szeretném egyértelműen mindenki számára kijelenteni, hogy semmiféle “szoborbizottság”-nak, “patrióta csoport”-nak nem vagyok tagja, én nem ismerek ilyen társaságokat.

Kár, hogy az augusztus elején megjelent cikkben tartalmi hibákat olvashatunk, de sajnos az augusztus 25-én megjelent válasz cikkben is találtam hibát. Még az is lehet, hogy a honlapom anyaga sem tökéletes, mert még én sem vagyok hibátlan.

Ajánlom azért az érdeklődők figyelmébe ezeket a cikkeket a Hajdú-Bihari Naplóból! Amennyiben az előző linken nem lenne olvasható a 2015. augusztus 25-én megjelent írás, akkor az alábbi kék színű szövegben ide idézem:

.

“Reagálás lapunkban megjelent írásra

Az ominózus szobor
                                                                                                                                        Az ominózus szobor

„Szoborsors és történelem: a Nagy Honvéd”

A cím nem összetévesztendő a 2015. augusztus 7-én megjelent cikkel, ez az írás történelmi tényeken és levéltári forrásokon alapszik.

Nem tudjuk, hogy kik a tagjai a „hármas honvéd bizottságnak”, kerestük őket több fórumon, de kiderült, hogy nem is léteznek. A Hajdú-bihari Napló 2015. augusztus 7-i, pénteki számában Szoborsors és történelem: a Nagy Honvéd címmel megjelent cikk több helyen tárgyi tévedéseket, valótlanságokat, fikciókat tartalmaz. Az sem derült ki az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál, hogy ki is a cikk szerzője, hiszen csak egy monogram szerepel az írás alatt. (Ezzel a monogrammal hosszú ideje, lapunk egykori főszerkesztője, Bakó Endre publikál az újságban – a szerk.) Ezzel a reagálással szeretnék a megszólított parancsnokok eloszlatni a tévhiteket, amelyek az írásban szerepelnek. A debreceni „patrióta” csoport állítása szerint szívén viseli a hármas honvéd gyalogezred és a hármas népfelkelő gyalogezred emlékművének sorsát, amely két külön szervezet volt, mint ahogyan a Bocskai-dandár számára is fontos a szobor sorsa, hiszen a laktanyában található parkban kapott helyet.

Az emlékmű rövid története

A háború befejezése után az ezred maradéka a frontról visszatérve elhatározta, hogy szobrot emeltet az elhunyt bajtársak tiszteletére. A visszatért katonák fizetésük egy részét ajánlották fel a szobor felállítására. 1922-ben alakult meg a Hármas Honvédek Bajtársi Szövetsége, amely lendületet adott a kezdeményezésnek. A gyűjtés és az előkészület lassan haladt, illetve az időközben beköszöntő gazdasági válság hatására az összegyűlt pénz sokat veszített értékéből. Az ügy 1922-től 1937-ig húzódott, amikor is az egykor az ezredben harcolt katonákból álló szoborbizottság pályázatot írt ki egy emlékmű felállítására. Márton Ferenc – aki maga is járt a szerb, orosz és olasz fronton is, mint hadifestő – nyerte a pályázatot. Ezután hosszas egyeztetés indult a szobor felállításának helyéről. Az emlékműre ekkor már megvolt a pénz kétharmada, csak a hiányzó háromezer pengőért és az alaphoz szükséges anyagok biztosításért fordult a bizottság a cívisváros polgármesteréhez. Végül 1940-ben a Márton Ferenc által elkészített négyméteres emlékmű a Nagy Lajos király téren kapott helyet.

1969-ben a tér átalakítása után a szobrot eltávolították, később a Honvédtemetőbe került.

Két külön ezred

Az alakulat első világháborús történetének taglalásához el kell különíteni egymástól a hármas honvéd és hármas népfelkelő gyalogezredet. A harmadik honvéd gyalogezred történelmi dokumentumok és ezredalbumuk szerint is 1915 májusában átkerült az olasz frontra és ott küzdött hősiesen a háború végéig. A hármas népfelkelők 1916 elején kerültek Szerbiából az orosz frontra. Ők valóban ott voltak az 1916 nyarán megindult Bruszilov-offenzívánál, saját felelősségi körzetükben hősiesen küzdöttek. Az offenzíva megállítására sem hadműveleti helyzetük, sem technikai és emberi erejük nem tette őket alkalmassá.

1987-ben a Kossuth laktanyában állomásozó Légvédelmi Kiképző Központ katonái a város akkori vezetőinek segítségével parkosították és hozták helyre a temetőt. Az akkori laktanyaparancsnok írásban kérte a tanácselnököt, hogy a sírkertben megtalált szobor bekerülhessen a laktanyába. Erre a kérésre írásban érkezett engedély. Az erről szóló hivatalos iratokkal rendelkezünk. A szobor soha nem volt elrejtve a nyilvánosság elöl, mivel előzetes bejelentkezés alapján bárki megtekintheti a laktanya területén álló hármas honvéd szobrot.

Márton Ferenc születésének 130. évfordulója alkalmából Becze Zoltán rendezésében egy csíkszeredai forgatócsoport még felvételeket is készített az alkotásról. Több társadalmi szervezet koszorút is elhelyezett már a szobornál a hősi halált halt katonák emlékére. Az alakulat csatlakozott a Kulturális Örökség Napja rendezvénysorozathoz, amelynek köszönhetően látható volt a szobor a nagyközönség számára.

Jó állapotban van

Az emlékművet a laktanyában történő elhelyezést követően vegyszeresen tisztították meg a szennyeződésektől, az alkotáson a többszöri áthelyezés és a felállítás óta eltelt idő valóban látszik, de nincs rossz állapotban, karbantartása azonban szükséges. Ennek következtében a Nagy Háború centenáriumára Debrecen önkormányzatával egyetértésben pályázati forrásokat keresett a dandár a szobor lehetséges restaurálására, felújítására, de sajnos eddig eredménytelenül. A dandár tovább keresi a lehetséges forrásokat. A laktanyában a szobor védett helyen van, így nincs kitéve a köztereken jellemző rongálásoknak. Továbbá a dandár vezetése nem érti, hogy a 3-as honvédszoborért bizottság miért akar egy másolatot készíteni arról az alkotásról, amely jó állapotban van és az érdeklődők számára elérhető. A dandárnál nem értik, hogy honnan származik a cikkben szereplő hétezres veszteségi és a hetvenezer debreceni hozzátartozóra vonatkozó adat? Az ezredet bizonyíthatóan kétszer felmorzsolták és a frontra érkező különféle, nemcsak debreceni illetőségű menetzászlóaljakból egészítették ki. A katonai szervezet tervei között szerepel, hogy a Magyar Honvéd újságban egy hosszabb anyagot jelentet meg a hármas szoborral kapcsolatban folytatott kutatásokról.

Értékmegőrzés a dandárnál

Az Bocskai-dandár hosszú ideje részt vesz a debreceni katonai kulturális örökség és katonai hagyományok ápolásában. Tevékenységében szerepel hadisírok felkutatása, levéltári értékű első világháborús adatbázis készítése, a Honvédtemető tér-informatikai feldolgozásának segítése, az egykori háziezred, a császári és királyi 39. gyalogezred hagyományainak ápolása és felkutatása, a város katonai helytörténeti vonatkozásainak feltárása. E munkának köszönhetően nyilvánossá válnak a város katona értékei…

Csákvári Sándor, Martinkovits Katalin, Tóth Andrea,

MH 5. Bocskai István Lövészdandár”

.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ebben a cikkben is megjelent fotót az én honlapomról “nyúlták le”, csak elfelejtették a forrást megjelentetni. Ez csúnya dolog, mint írtam erről nemrég, az első újságcikk esetében!

Debrecen, 2015. augusztus 26.

.

Tisztelettel: vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

Az előbbiekben hivatkoztam a Hajdú Bihari Naplóban megjelent, a 3-as honvédszoborral foglalkozó cikkekre. Ennek folytatásaként olvashatjuk a következő reagálásokat.

Szeretném remélni, hogy az itt jelzett konferencián azért elhangzik majd, hogy a 3-asok emlékszobrát azért eredetileg közterületre tervezték felállítani, és állították fel Debrecenben a Lajos király téren. Én úgy gondolom, hogy ennek a szobornak most is közterületen lenne helye, természetesen, ha megkaphatja a végleges szabadságot, mint bevezetőmben arról álmodoztam jó két évvel ezelőtt.

Szeretnék erre a konferenciára bejutni, de nem biztos, hogy sikerül. Fordult már elő, hogy az általam feszegetett, hősökre emlékező emléktábla másolatának avatására nem kaphattam időben meghívást. Nem volt rám szükség! Így jártam, örülhetek, hogy nem ütöttek a fejemre.

.

Debrecen 2015. október 19.

.

Szomorúságos tisztelettel: vitéz Csizmadia József

.

.

Kedves Olvasó!

.

Az előbb említett konferenciára szóló meghívót megkaptam, íme:

Konfmeghívó

.

Ott voltam a konferencián, figyelmesen hallgattam, de katonásan jelentem tisztelettel, hogy a 3-as honvédszobor neve sem hangzott el semmilyen formában, még csak utalásszerűen sem! Akkor meg hogyan jöhetett volna szóba annak további sorsa?

Igen erős optimizmussal gondolhatunk csak arra, hogy a konferencián megkötött megállapodás a város és a honvédség között, – melynek keretében egy alapítványt szándékoznak létrehozni a Honvédtemető működésére -, oldja majd meg a katonaszobor esetleg a Honvédtemetőben való újra felállítását. Ugyanis az illetékesek kínosan ügyeltek arra a konferencián, hogy nehogy kiejtsék a 3-as honvédszobor nevét.

Természetesen erről meg van a magánvéleményem, különös tekintettel a legutóbbi újságcikk fényében, de engedjék meg, hogy véleményemet megtartsam magamnak!

.

.

Volt viszont egy másik rendezvény egy héttel később, az alábbi meghívó szerint:

leveltarinapok_2015_borito

leveltarinapok_2015_program

.

E rendezvényen elmondhattam gondolataimat Szendiné dr. Orvos Erzsébet igazgató asszony (MNL HBML) felkérése alapján a 3-as honvédszoborról. Köszönöm e lehetőséget!

Amennyiben érdekli Önt, Kedves Olvasó, meghallgatja vetített képes előadásom hanganyagát az alábbiakban, mely felvétel minősége sajnos nem jó, ennek ellenére visszaadhatja mondanivalóm lényegét.

.

.

.

A 42. Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok másnapján, a derecskei program keretében Szikla Gergő igazgatóhelyettes (MNL HBML) vetített képes előadásában legnagyobb meglepetésemre bemutatta az I. világháborúban odamaradt három nagybátyám egyikének halotti anyakönyvi bejegyzését. (Az anyakönyv pontos jelzete: XXXIII. 1. 19. c/6. k.)

Bene_Sandor_akv_i_bejegyzese_levagott

.

Bene Sándor ugyan nem a 3-asok katonája, hanem 39-esként halt hősi halált Doberdónál, de ez a rendezvény minden I. világháborúban elesett hősről szólt. Róla, róluk is írok honlapom másik bejegyzésében.

.

Debrecen, 2015. november 26.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

A 3-as szobor ügyének egy újabb ütésváltását olvashatjuk a a HAON hírportálon megjelenő írásban. Kár, hogy ebben a formában bonyolódik tovább a sok ezer hősre emlékező katonaszobor vitája. Még nagyobb kár, hogy pontatlanul jelennek meg információk a szoborról. Én úgy gondolom, hogy ez helytelen és méltatlan hőseink emlékéhez. Az meg még inkább, hogy talán az aláírónak is minősíthető un. Zivuska bizottság elbújik egy e-mail cím mögé.

E cikkre válaszol a MH 5. Bocskai István Lövészdandár szintén az előbb említett portálon.

Azt hiszem visszaigazolni látszik utóbbi cikk bevezetőjében olvashatók szerint korábbi gondolatom, melyet e sorozatomban 2015. augusztus 26-án fentebb leírtam a következők szerint:

“Szomorúan tapasztalom, hogy a 3-as honvédszobor ügye sajtónyilatkozatokká degradálódik, hogy ki tudja még jobban megmondani a “tutit”.”

És engedtessék meg nekem, hogy még egy mondatot idézzek 2015. augusztusi bejegyzésemből:

“Szeretném egyértelműen mindenki számára kijelenteni, hogy semmiféle “szoborbizottság”-nak, “patrióta csoport”-nak nem vagyok tagja, én nem ismerek ilyen társaságokat.”

Az a tény, hogy ismerek olyan személyeket akik vehemensen fellépnek a 3-as szobor ügyében nem jelenti azt, hogy hozzájuk tartoznék. Még a legutóbbi Zivuska bizottságot sem tudom beazonosítani. Amikor akár jelenlétükben is megszólaltam bárhol a szobor laktanyából való kikerülése ügyében azt mindenkor ezen írásom legelején említett szellemiségben tettem.

Most is úgy gondolom, hogy szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs Debrecenben egy úgymond ökumenikus első világháborús emlékmű, a Nagy Háború minden frontján elesett debreceni hős emlékére. Ha állhat egyébként nagyon helyesen, – az én egyik felmenőmre is emlékezve -, a 39-esek emlékműve közterületen, akkor miért van laktanyába zárva a 3-asokra, – és másik rokonomra is emlékező – katonaszobor? Hogy leegyszerűsítsem a bevezetőmben megfogalmazott gondolataimat.

Ezt ma is vállalom itt saját honlapomon is, de elhatárolódom minden a névtelenség homályában megfogalmazott, általam elfogadhatatlan formájú megnyilvánulástól!

Nekem most is az a véleményem, hogy értelmes, mindenki számára elfogadható, a hősök emlékéhez méltó megoldásra van szükség. Talán még ez is megszülethet egyszer, gondolom én.

Ennek szellemében fogalmaztam meg és juttattam el a címzetthez 2015. február 17-én írt, alábbiakban olvasható levelemet, melyre a mai napig, közel egy év három hónapja érdemi választ nem kaptam. Mert azért azt hiszem, hogy nem tekinthető érdemi reagálásnak a beadványom leadása után egy hónappal kapott e-mail, melyben értesítenek arról, hogy levelemet másik szervezeti egységhez irányították, válaszig türelmemet kérik. Azóta sem kaptam ez ügyben semmit, mint írtam erről honlapomon máshol.

Türelmem hatalmas. Várakozzunk együtt, addig tessék olvasni az akkor beadott levelemet:

.

3_as_lev_Barcsanak

.

Tisztelt Olvasó!

Az előbb megfogalmazott Bem téri elhelyezési javaslatomnak nincs semmi köze az utóbbi interneten megjelent íráshoz. E levelemet eddig nyilvánosan nem láthatta senki, mely dátumából is kiderül, hogy mindenben megelőzött fentiekben említett folyamatokat, konferenciát, meg hasonlókat. Hogy másban is felmerültek hozzám hasonló gondolatok, akár a véletlen műve is lehet, melyekhez nincs semmi közöm.

Érdeklődését, figyelmét tisztelettel megköszönöm!

.

Debrecen, 2016. május 13.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelettel üdvözlöm, Kedves Olvasó!

.

Az előzőekben hosszan tárgyalt 3-as szobor ügyében az utóbbi bejegyzésekben olvashatók szerint azt reméltem, hogy megoldás születik, amikor talán pénz is állhat rendelkezésre arra, hogy véglegesen rendeződjön a 3-asok emlékművének sorsa.

Ezért olvastam kitüntetett figyelemmel városunk önkormányzatának 2016. november 24-i Közgyűlésének előterjesztései között “… a Magyarországon található I. világháborús hadisírok és emlékművek rendbetételére, felújítására, helyreállítására. …” témában leírottakat.

Sajnálom, hogy az előterjesztés összeállítói kínosan ügyeltek arra, hogy a 3-as szobor ügye véletlenül se kerüljön megemlítésre.

Nem is olvasható sehol!

Már pedig, ha most nem akarnak ezzel foglalkozni – a korábban erre tett utalásokkal ellentétben -, akkor belátható időn belül nem fog megnyugtatóan, – akár kezdeményezésem szerint – rendeződni a sok ezer hősre emlékező szobor sorsa.

Nemigen kell e mellé további kommentár! Felelősség az Övék!

.

Debrecen, 2016. november 27.

.

vitéz Csizmadia József

.

.

Tisztelt Olvasó!

.

A mai hírekben olvastam akár a fenti témával is összefüggésbe hozható, “Méltó módon emlékezhetnek a hősi halottakra Debrecenben” című, a DEHIR hírportálon megjelent cikket. Mint korábban már írtam, hogy a 3-as szobor témája kimaradt a pályázati anyagból. Szeretném azonban remélni, hogy mégis akad rá majd forrás.

Bizakodjunk ebben! Én azért óvatos lennék ez ügyben. Kár!

.

Debrecen, 2017. június 1.

.

vitéz Csizmadia József

.

.