100 éve történt


Építettek, avattak, szenteltek, temettek, háborúztak, kitüntettek, szenvedtek, temettek, temettek, temettek … ! Ettől már csak az a borzasztóbb, amikor még eltemetni sem tudták ismeretlen harcmezőkön elesett katona fiukat, kik máig ismeretlen helyen alusszák örök álmukat, csak gyászolják Őket hozzátartozóik mostanáig, száz év elteltével is.

 

 

Tisztelt Olvasó!

.

Előbbi gondolatomban próbáltam összefoglalni mindazt, amire egykori kiadványok között lapozgatva akadtam, a száz évvel ezelőtti tudósításokban.

A következő összeállításban szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét az, 1914-ben főként Debrecenben történt eseményekre, de más is olvasható majd az alábbiakban, ha érdekli.

“A VÁROS” című Közlönyből. Debrecen, 1914. január 31.

Arpad_teri_templom_avatas

Elmondhatjuk, hogy szinte napra pontosan száz éve történt a fenti tudósítás szerint, a szóban forgó templom felszentelése. Erre büszkék lehetnénk, csakhogy büszkeségünket azért megfelelő szerénységgel hangoztathatjuk, én inkább szégyellem magam.

Miért is? Kérdezhetne vissza, aki nem ért velem egyet.

Én arra gondolok, hogy Debrecenben, de szerte az országban máig álló jelentős épületeket építettek elődeink sok évtizeddel, évszázaddal ezelőtt. Ezek az épületek máig meghatározzák településeink arculatát, dicsérik alkotóik szándékát. Éltek elődeink igen szerény körülmények között, de mégis volt pénz, volt elkötelezettség, adakozási hajlandóság és sok más ahhoz, hogy hatalmas beruházásokat hajtsanak végre Országunk, Nemzetünk javára. Építkeztek az akkori technikával, mely jóval elmarad a mai lehetőségektől, de bámulatosan rövid idő alatt hozták tető alá elképzelésüket. Dicséretes az a lelkesedés, amivel tették dolgukat annak idején. Tessék utánanézni egy-egy ilyen régi épület esetében, hogy igazam van-e!

Miért vagyok most elégedetlen kérdezhetnék.

A fent említett templom esetében az arra pénzt adományozó házaspár teremtette meg az építkezés anyagi fedezetét, és alkották meg templomukat. Ma pontban száz évvel később, amikor e templom állapota életveszélyessé vált, arra nincs pénzünk, hogy felújítsuk azt. A templom közvetlen életveszélyessé váló járdáját egy deszka tákolmánnyal vették körül, hogy az arra járók testi épségét megóvják. Tudomásom szerint többszöri egyeztetés eredményeként akadt talán pár tízmillió, amely összegből a templom tornyai megújulhatnak, de a többi része nem, mert arra már nem futja. Az előbb említett deszka tákolmány nagyobb része marad majd tovább, de meddig? Gyanítom, hogy erre ma senki nem tud, vagy nem akar válaszolni!

Az eszem áll meg, hogy eleink felépítették többek között ezt a templomot is, mi pedig “dicső utódok” még megfelelő karban sem tudjuk tartani, a felújítás meg még álmunkban sem körvonalazódik.

Ezért szégyellem magam, mint előbb írtam.

Ajánlom figyelmébe az alábbi tudósítást, mely csak egy az utóbbi hetekben erről megjelent hírek közül:

http://www.dehir.hu/debrecen/kovek-hullanak-az-egbol-az-arpad-teren-az-autosok-sincsenek-biztonsagban/2014/02/06/

Alábbi fényképet nemrég készítettem a fentiekben szóba került templomról:

DSC_3433

.

.

Tovább haladva a százéves történetek között olvashatjuk:

“A VÁROS” című Közlönyből. Debrecen, 1914. április 9.

Melyben előzetes tudósítás jelenik meg a Debrecenben felállítandó Kossuth-szoborkompozícióról, az alábbiak szerint:

Kossuth_szobor_leleplezes_1

“A VÁROS” című Közlönyből. Debrecen, 1914. május 4.

Érdemes megfigyelni, hogy milyen nagyszabású ünnepséget rendeztek annakidején elődeink, magas rangú vendégek részvételével, ha olvassuk névsorukat. Megkoszorúzták az emlékművet a megjelent magyarországi települések képviselői, más megyék delegáltjai, népes küldöttségek tagjaiként.

Itt szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik a századik évfordulón méltó módon szeretnének megemlékezni erről az eseményről, akkor itt az ideje annak megszervezésére. Sajnálnám, ha csak néhányan mennénk el tiszteletünket adni a centenárium alkalmával.

Kossuth_szobor_leleplezese_2

Kossuth_szobor_leleplezese_3 Kossuth_szobor_leleplezese_4

“A VÁROS” című Közlönyből. Debrecen, 1914. május 30.

Kossuth Ferenc haláláról tudósítanak ebben a lapszámban:

Kossuth_F_halalhire

“A VÁROS” című Közlönyből. Debrecen, 1914. július 1.

gyilkossag_1 gyilkossag_2 gyilkossag_3 gyilkossag_4 gyilkossag_5

Ettől kezdve ismertek az események. Más nemzetek mellett a magyar katonák sok százezres áldozatai, megnyomorított családok, civil sorsok, a trianoni békediktátum ellentmondásai, az ezek miatti rendezetlen állapotok következtében kirobbant második világháború, újabb sok százezer magyar katona, és civil áldozat életének feláldozása vezet minket a mai napig elfojtott, a két háború következményeit máig rendezetlen sérelmekhez, ki tudja még, hogy milyen következményekkel. Írom előbbi gondolataimat magánvéleményként úgy, hogy én ehhez nem értek, de azt gondolom, hogy igazam van még akkor is, ha e véleményem igencsak leegyszerűsíti az elmúlt száz év történelmét.

Nem is az a célom, hogy bárkit is befolyásoljak ezzel kapcsolatos véleményének kialakításában. Rengeteg elemzés, könyvek ezrei foglalkoztak az elmúlt háborúkkal. Ennek ellenére fogalmaztam úgy meg véleményemet, hogy igen sok ellentmondás máig is fennáll.

.

Forrás:

Válogatás “A VÁROS” KÖZIGAZGATÁSI, KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS KÖZGAZDASÁGI KÖZLÖNY lapszámaiból, az alábbi internetes honlapról:

http://fulltext.lib.unideb.hu/journals/bin/tibi.cgi?fi

Felhasználtam anyagomban a “dehir” internetes portál tudósítását, ami fentebb látható.

 

Debrecen, 2014. február 11.

.

vitéz Csizmadia József